Amatőr kórus = mindenféle szakterület és tudás olvasztótégelye

Írta: Tőri Csaba

2018. október 24.

Amikor elkezdtem kórusokba járni, mindezt azért tettem, mert énekelni akartam. És azért is, mert egy tanárom azt mondta, hogy jól fogom benne érezni magam. Hittem neki, és nem bántam meg.

Sok évbe telt, míg észrevettem, hogy vannak, akik más miatt jöttek, vagy más miatt maradtak. Ebből pedig az egyik legnagyobb globális értéket vettem észre, amit egy énekkar képvisel.

Először is, a különböző motivációkról. Van, aki azért jár kórusba, hogy énekeljen, egy karnagynak velük van a legegyszerűbb dolga. Van, aki azért, mert meggyőzték, hogy ez egy jó dolog. De vannak még sokan, sokfélék, és bár nekünk, kórusvezetőknek ez nem mindig hihető: mindannyian építik az együttest.

Van, aki azért jön, hogy kikapcsolódjon. (Persze, ha utálna énekelni, nem ide jönne, de ha talál mást amit hasonlóan kedvel, a kettő gyakran versenyre kel egymással.)

Van, aki azért, mert úgy gondolja, hogy ettől egészségesebb lesz (tényleg volt már), van aki a közösségért, van aki azért mert jó buli és van aki azért, hogy megmutathassa a barátainak, hogy milyen nagy dologban vesz részt (milyen nagy élmény a színpadról integetni, a karnagy legnagyobb bosszúságára).

Ezeket az embereket más-más módon érdemes kezelni – és természetesen mindig elsődleges, hogy közösen is profitáljunk a helyzetből. De éppen azért, mert különbözőek vagyunk, megférnek a legkülönbözőbb emberek, és hivatásaik is együtt. Eltérő időbeosztással, eltérő életszakaszban élő emberek is nagyfokú harmóniában képesek együtt dolgozni – a már korábban említett közös cél érdekében.

Rendkívül megható volt látni, hogy azok az emberek, akik elég nagy merítésű énekkarban énekelnek, a legkülönbözőbb szakemberek személyes jóbarátai, így a különböző tudás, érték összeadódik az életükben.

Mennyivel egyszerűbb úgy könyvelőt találni, ha az altban énekel két olyan is, akiben már évek óta megbízom. Mennyivel egyszerűbb ügyvédet keresni egy érzékeny ügyhöz, ha mellettem ül már 3 éve.

És bármilyen egyéb területen: a kórusainkban – hangsúlyozom, hogy a teljesség igénye nélkül – éneklők között ápolónők, mentőorvosok, nyelvészek, informatikai szakemberek, gyógyszerészek, legkülönbözőbb tanárok, cukrászok, gyógypedagógusok, pszichológusok, építészek, vegyészek, kézilabdázók, közlekedési mérnökök és fizikusok mind előfordulnak. Ráadásul ami még lelkesítőbb: nagyon gyakori, hogy pont azok, akik egyébként is szakmájuk csúcsához tartoznak. (Erről sokat gondolkodom, hogy miért, de nincs még egyértelmű válaszom.)

Egy szóval: egy énekkar gyakran egy kicsinyített komplex világ. Minden konfliktusával és minden bájával: ugyanakkor a sokfélesége olyan érték, amit talán csak a LinkedIn-profilok szerteágazósága fejez ki igazán.