Miben más egy énekkar hangképzése?

Írta: Tőri Csaba

2018. október 28.

Egy szóval: Nagyon sokban :)

Amikor amatőr kórust hív életre az ember, nem arról álmodik, hogy képzett énekesekből építsen fel egy együttest. Persze ha a dolog jól működik, gyakran lesznek olyan kórustagok, akik ambíciót éreznek majd ahhoz, hogy önmagukat is továbbfejlesszék, azonban karnagyként mindig számítanunk kell arra, hogy az énekkar gerincét azok az emberek adják majd, akik elkötelezettek a közösség mellett, de nem tekintik szakmájuknak a zenélést.

Ezért aztán, ha valaki szólista szeretne lenni, gyakran előfordul, hogy egy kórus egy idő után már nem motiváló számára annyira, ráadásul sokszor kényszerül arra, hogy a neki egyértelmű hangképzési elveket feladja, hiszen a közös hangzásba belesimulni más eszközökkel lehet.

Egy igazán jól képzett énekes természetesen bármit, bármilyen helyzetet megold. Ugyanakkor 3-4 év énektanulás után sokszor előfordul, hogy az egész fejlődést elindító közösségből kikerülnek, majd a magánórák elmaradnak, de visszakapcsolódni már nem jut idejük – így végül is a zenélés jó időre kikerül az életükből.

A célunk tehát kettős, amikor kórushangképzést tanítunk: egyrészt szeretnénk, ha mindenki egészségesen, fájdalommentesen énekelne (mióta először leírtam, jöttem csak rá, hogy ez mennyire gyakori), másrészt szeretnénk, ha mindezt úgy tehetné, hogy az a közösség, ahonnan elindult, körülötte maradhasson.

Számos koncerten vagyunk túl, ahol azt tapasztaltuk: egy énekes saját hangképzési tudása – legyen az bár tudatos, vagy készségszintű – nélkülözhetetlen. Minden darab meghálálja, ha az énekesek nem csak a hangokat tanulják meg, hanem a technikáját is, sőt: a zenei interpretáció egészét. Azonban, akinél lehetséges: érdemes tovább is lépni, szólószerepek felé. Saját kórusainkban azt láttuk: nem volt semmi más, ami ekkora önbizalom-növekedést adott volna, mint egy-két ária vagy musicalrészlet sikeres eléneklése.

Más részről viszont a technikai feladatokban is van különbség: míg egy hivatásos ambícióval rendelkező énekes szívesen fektet több hónapnyi, több évi munkát egy-egy technikai elem megtanulásába, egy amatőr énekesnek akkor sincs erre annyi ideje, ha nagyon erős vágya van rá. Bár sokszor ez kompromisszumot igényel, mégis egyfajta illúzió létrehozása rendkívül fontos: ha az ember azt hiszi, azt érzi, hogy sikerül, sokkal könnyebben sikerül a későbbiekben még jobban.

Sokáig nem is vállalkoztam arra, hogy éneklést tanítsak: sosem voltam operaénekes, nem is lehettem volna. Ugyanakkor az elmúlt sok év karnagyi munkája meggyőzött róla, hogy a kettő elfér egymás mellett: lesznek, akik inkább a professzionális utat választják, és lesznek akik a gyorsabban élményt adó, bár talán kevésbé professzionális megoldást. Bár lehet, hogy ők nem fognak operaszínpadokon énekelni (néha azért kivétel is akad), az ambíciójuk kiteljesítésében nagy segítség lehet, ha a saját közegükhöz, saját együttesükhöz legjobban passzoló hangképzési formában tanulhatnak.

Szóval: az ImPulzus Kórushangképzés programja így fogant. Reméljük sokan, sok örömet lelnek majd benne.