Élettel való elégedettség egy leánykarban
Írta: Dalos Vera Daniella
2018. szeptember 25.
A csoportos éneklés számos pozitív hatása közül a kutatók a következőket tartják a legkiemelkedőbbnek: jóllét és relaxáció, légzés és testtartás, társas hatások, lelki hatások, érzelmi hatások, illetve immunrendszeri és szívműködést segítő pozitív hatások (Clift és Hancox, 2001). A következő tanulmány ezek közül az első dimenziót, a pszichológiai jóllétet vizsgálja az élettel való elégedettség mérőeszközén keresztül, mely az egyik fő összetevője és mutatója a szubjektív jóllétnek (Martos et al., 2014). Az élettel való elégedettség a szubjektív jóllét kognitív-értékelő aspektusa, amely annyit tesz, hogy a személy saját kritériumai, megítélései szerint értékeli életének minőségét (Diener, Emmons, Larsen, & Griffin, 1985). Több külföldi kutatás összefüggésbe hozza a jóllét mérését az iskolán kívüli tevékenységekkel. A különféle programok ugyanis lehetőséget teremtenek arra, hogy összekapcsolják a serdülőket velük egyidős társaikkal, miközben közös élményeket generálnak, közös célokat formálnak, és barátságokat képezhetnek (Eccles, Barber, Stone, & Hunt, 2003).
A tizenévesekkel végzett kutatás nem mondható gyakorinak az énekkar és jóllét kapcsolatának vizsgálatában; többnyire egyetemistákon (Clift & Hancox, 2001; Dasan, 2013) és idős populáción (Laukka, 2007) készültek csoportos éneklés hatásait vizsgáló tanulmányok. Ennek a hiánynak pótlására készült a következő tanulmány, melyben két magyar középiskola 14 és 18 év közötti diáklányai vettek részt. Az összesen 88 fő egy ének-zenei gimnázium kórusos diákjaiból (44 fő), illetve a hozzájuk nemben és korban illesztettem nem ének tagozatos intézmény kórusban nem éneklő diákjaiból (44 fő) adódott össze. A kórusvezetővel készített rövid interjú alapján kiderült, hogy a kórus hetente átlagosan 5-6 órát próbál, és havonta legalább egyszer fellépnek, valamint évente körülbelül három alkalommal járnak külföldi szereplésekre és turnékra, tehát a diákok életét nagy mértékben átszövi a zene, nap mint nap találkoznak vele valamilyen formában. A kórusban nem éneklők többféle iskolán kívüli csoportos tevékenységet űztek: többek között rendszeresen sportoltak, diákszínjátszókörbe jártak, vagy táncoltak.
A kutatás tehát arra kereste a választ, hogy elégedettebbek-e az élettel azok a középiskolás diáklányok, akik kórusban énekelnek, azokhoz képest, akik nem, illetve, hogy mennyire befolyásolja jóllétüket az egyéb iskolán kívül végzett csoportos tevékenység. Összességében elmondható, hogy az élettel való elégedettségen keresztül mért jóllét szintje marginálisan magasabb az ének-zenei iskola kórusában éneklő diáklányoknál, mint kórusban nem éneklő társaiknál (lásd 1. ábra). Ez az eredmény összhangban van Busch és Gick (2012) tanulmányával, melyben azt találták, hogy mindössze egy kóruspróba után szignifikánsan emelkedik az énekkarosok jóllét értéke.
- ábra: Az élettel való elégedettség átlagértékei a kórusban éneklők és kórusban nem éneklő diákoknál
A kutatás ezen felül rámutatott a Clift és Hancox (2001) fent említett tanulmányában tárgyalt, énekléshez kapcsolható pozitív hatások 6 dimenziójának egyikére, a társas tényezők megjelenésére. A megkérdezett énekkaros diákok közel 40%-át olyan tényezők motiválják a kórusba járásra, mint a barátok és a társaság, illetve szubjektív véleményük, hogy az énekkarozás minőségi időtöltés. Az egyéb iskolán kívül végzett csoportos tevékenységek egyikéről sem volt kimutatható, hogy fokozná a diákok élettel való elégedettségét. Ettől függetlenül nem zárható ki más területeken kifejtett pozitív hatásuk. Ennek feltárása érdekében érdemes lenne erre a jövőben több figyelmet fordítani, ahogy a kórusban való éneklés társas dimenziójának befolyásoló hatására is, mely felderíthetné, hogy a magasabb szubjektív jólléthez a társak jelenléte és interakciói, vagy maga az éneklés járul hozzá nagyobb mértékben.
Annak ellenére, hogy ma ez nem dönthető el egyértelműen, azt teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a közös zenélés, a kórusban való éneklés jó hatással van a serdülőkorú diákok szubjektív jóllétére. A tanulmány pedig alapot adhat a magyar kóruspopuláció énekléshez köthető jóllétének további vizsgálatához, nemcsak egynemű-, hanem vegyeskarok illetve kamarakórusok, vagy éppen hivatásos énekkarok esetében is.
Teljes cikk: http://www.pszich.u-szeged.hu/impulzus/?page_id=1919