Marketing az iskolában

Írta: Tőri Csaba

2018. december 10.

“Minden vállalkozásnak társadalmi vállalkozásnak kellene lennie.”

Egy kedves kolléga fogalmazott így egy beszélgetésben – majd rákérdeztem, mit is ért ezalatt. Akkor értettem meg, milyen távol áll egymástól a marketingszakma, és a legtöbb egyéb szakmai képzés.

A válasz valahogy így hangzott:

Tudod, kétféle vállalkozás van legtöbbször. Az egyik, amelyikben rendkívül elkötelezett emberek dolgoznak olyan célért, amit akár ingyen is csinálnának. Hajléktalanok, rászorulók támogatása, beteg gyerekek segítése, kicsapott kutyák gondozása, környezetvédelem, és még sokáig sorolhatnám. És ennek gyakran az a vége, hogy valóban ingyen is csinálják, mert annyira fontos az ügyszeretet (ez számomra a legértékesebb szavak egyike), hogy nem marad energia a fenntartható pénzügyi tervezésre.

Aztán van a másik, ami pedig precíz pénzügyi terveket hoz létre, mert elsősorban pénzügyi tudás van a birtokában, de ez még nem biztos, hogy elég, és elég jó szakembert talál hozzá, hogy valóban értéket teremtsen.

A baj tehát az, hogy mindkettő a legtöbb esetben összeomlásra van ítélve, és így akármekkora is a lendület és a szakmai tudás, az induló vállalkozások 80-90%-a két-három éven belül megszűnik.

Erre a problémára megoldás a társadalmi vállalkozás tehát: egyszerre tartja szem előtt az értékteremtést és a pénzügyi fenntarthatóságot. A kultúra, a szociális munka és az állatmenhely sincs ingyen, bár tény, hogy nem mindig azok tudnak érte fizetni, akik a leginkább rászorulnak a működésére. Épp ezért társadalmi a vállalkozás: ha megtaláljuk, hogy a társadalom melyik része ad hozzá szívesen forrást, akkor tud fennmaradni hosszú távon.

Szép dolog, hogy ügyszeretetből is fennmarad, csak a tapasztalat az, hogy ez csak egy ideig tud működni – télen mindenkinek fűteni kell.

A szakmai és művészeti, iskolai vagy felnőtt képzéseknek valahogy ez ritkán szokott eleme lenni. Pedig őszintén hiszem, hogy jó célért, jó szándékkal dolgozunk mindannyian: ne felejtsük el, hogy mindezt fenntartani is tudni kell – és nem bűn az, ha valaki szeretné önmagát is fenntartani.