Hadd idézzem elsőként a leggyakoribb, szinte minden érdeklődő ismerősöm által feltett kérdést: “Most akkor ez nem csak szolfézs?”

Arra gondoltam, hogy érdemes lenne szánnom egy cikket arra, hogy három nézőpontból is megvilágítsam, miben különbözik a KottaStratégia egy klasszikus szolfézs órától.

Gyorsan leszögezem, hogy természetesen tartalmaz szolfézs-elemeket, sőt, zeneelmélethez tartozó elemeket is – ha a szakmai oldalát nézem, akkor a felépítésekor kifejezetten sok hasznát vettem annak, hogy szolfézstanárként dolgozom.

Ugyanakkor az volt a cél, hogy egy új perspektívából közelítsünk a témához: szülessen végre egy olyan koncepció, ami azokra az ismeretekre fókuszál, amire egy amatőr zenésznek – legyen szó kórusénekesről, vagy hangszeres játékosról – valóban szüksége van.

Az első nézőpont tehát: mi az, amit a mindennapi feladatok során valóban rendszeresen használunk? (És hogyan lehet ezeket jól elkülöníthetően szintekre bontani?)

Az a célunk, hogy valóban azt tanítsuk meg, amit később is szeretnénk, hogy használjanak a növendékeink – és mindezt úgy, hogy gyorsan, akár 2-3 hónap alatt látványos fejlődést tapasztaljanak. Ezért az elmúlt 10-12 év során felmerült jellemző problémákhoz kerestem megoldásokat, úgy, hogy egy amatőr számára se legyen túl száraz és beláthatatlan terjedelmű.

A kurzusok minden szinten 10 alkalomból állnak, és a kurzuscímek valóban az általuk elérhető szintet jelképezik. Kifejezetten beleszámítjuk a tananyag beosztásába, hogy a felnőtt korosztály absztrakciós képességei sokkal jobbak mint a gyerekeké – azaz, ezáltal is sokkal könnyebb elérni, hogy a hiedelmekkel ellentétben egy értékelhető tudásszint elérése ne vegyen igénybe többet 2-3 hónapnál.
A másik, amit szintén beépítünk, hogy amennyiben valaki mellette rendszeresen zenél más területen is, bizonyos elemek begyakorlását a saját együttesével, akár próbák közben is el tudja végezni.

A Belelátó-csoportok számára semmilyen előzetes tudás nem szükséges, a feladatokat is úgy állítjuk sorba, hogy ne legyen szükség bonyolult képességekre – ugyanakkor a közös 10 hét végére stablian tájékozódjon a hangnemek, a fontosabb ritmusok és a könnyebb hangközök között.

Az Átlátó-csoportok befejezésekor őszintén hiszem, hogy minden olyan információt megismer, aki a köztes (max. heti 40-50 percnyi) feladatokat is átnézi, amivel egy amatőr zenész találkozni szokott. Eddigre viszonylag stablian olvasunk kottát is – már módosított hangokkal is kicsit – és nagy hangsúlyt kap az önálló tudás: hogyan igazodjunk el bonyolult hangnemek, bonyolult dallamok között.

A későbbi két szint a Mélyrelátó és a Szinteprofi kurzus olyanoknak való, akik szeretnének többet, mélyebbet és izgalmasabbat tanulni – és erre legfeljebb akkor lett volna esélyük, ha annak idején konziba jelentkeztek volna. Azért dolgozunk, hogy itt 10 alkalommal egy sokkal mélyebb megértés irányába indítsuk el a csapatot.

A második nézőpont ebből már következik is: Az igénybe vehető idő.

Rendszeresen hallom, hogy felnőttként sokan azért nem vágnak bele megtanulni kottát olvasni, mert nincs rá idejük. Vagy mert eleget hallották már, hogy a szolfézs milyen száraz és unalmas dolog. És ami a legrosszabb, hogy én sosem értettem, miért olyan száraz ez sokaknak. Nekem olyan tanárom volt, akinél tök jó játék volt – és bár valóban egy csomó időt töltöttünk vele az órákon, vagy az évek során is, de elsősorban azért, mert gyerekként arra lehetőség és idő is volt – és egyéb kérdésekben is fejlesztett minket a közös zenélés.

Szóval: az a célunk, hogy 10 hét alatt, heti 90-100 percet rászánva tényleg ugrásszerű fejlődést adjunk – és jó látni, hogy a már végzett csoportokban ez elég szépen sikerült is.

Végül pedig: a megértés minősége.

Gyerekként még teljesen máshogyan működik az ember gondolkodása, hiszen egyszerre tanulunk írni, számolni, rajzolni – sőt énekelni, és barátságokat építeni is. Felnőttként viszont már ismerünk összefüggő rendszereket, sokkal könnyebben látunk át szerkezeteket, amiket egy gyerek még nem feltétlenül kell hogy ismerjen.

Ezért az egész folyamat lehet fordított: sokszor az egész felől jutunk el az elemekig, hiszen szinte mindenki rendelkezik több-kevesebb élménnyel, hogy mik a kérdéses pontok számára – ez pedig lehetővé teszi, hogy ezekre a témákra építve mutassuk be az akkordikus és dallami gondolkodás teljes rendszerét -, mindig az adott csoport nehézségi követelményeihez igazítva.

A kísérlet első eleme véget ért: ami eddig számomra erős dilemma volt, azt most látom, hogy már jó páraknál működött – 10 hét alatt olyan összefüggésekben épültek nagyon sokat, amikben néha nem is reméltem. Természetesen minden csapat más és más lesz – ezért is örülök, mert nekem is új kihívás lesz minden folyamat.

Azonban én most már megnyugodtam, és szeretném, hogy minél többen megismerjék: valóban nem “csak” szolfézs – és úgy érzem sikerült egy olyan módszert alkotni, ami régóta vágyam volt: egy belátható idejű, mindössze 2-3 hónapos, igazán hatékony programot, amivel nem kell hihetetlen sok időt eltölteni, mégis stabil tudással távozik majd, aki velünk jön.

Ha megjött a kedved, itt tudsz utánaolvasni:

https://impulzusmusic.com/kottastrategia/