(…)
Következő beszélgető partnerünk Tőri Csaba, a Vox Insana Kamarakórus és a MediCantare Vegyeskar egyik karnagya, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerképző Gyakorló Szakgimnázium tanára és az ImPulzus Kreatív Zenei Műhely zenei igazgatója. Két fiatalokból álló együttesről és egy innovatív zenei alkotóműhelyről van szó, amely kiemelten foglalkozik az amatőr kórusok, énekesek és zenészek képzésével. Koncertek, kórustalálkozó és CD felvétel is elmaradt Tőri Csaba kórusainak műsoráról, a karnagy pedig most közösségei összetartásán fáradozik. Elsőként arra voltam kíváncsi hogyan igyekeznek előre tervezni, hogyan kommunikál a kórustagokkal és a közönséggel. Kérdezőtársam Kocsis-Holper Zoltán az 5. Szólam Alapítvány kuratóriumi tagja.
Úgy érzem, akkor tudunk leginkább hitelesek lenni, ha csak azt mondjuk ki, ami biztos. Azt kértem a kórusaimtól, hogy egy-két időpontra amennyire lehet, ne szervezzenek rá, és a közönség felé kommunikálni is csak akkor tervezek, ha már bármi konkrétumot lehet mondani. Nagyon sok különböző intézménytől hallottunk időpontokat, hogy mikortól lehetséges tovább dolgozni, valaki azt mondja, hogy ez május vége, valaki azt mondja, hogy július közepe és olyan is van, aki októbert mond. Én őszintén nem tudom, hogy mikortól várható változás, de két-három hétre előre nagyjából biztosat látunk, és azon kívül egyelőre nem kommunikálunk semmit. Inkább megpróbálunk olyan online jelenlétet megteremteni, adott esetben régi felvételek újra elővételével vagy olyan humoros videókkal, amiket ezekről a kényszer szülte próbákról csinálunk, hogy az emberek ebben a helyzetben is kapjanak tőlünk valami inspirációt.
Hogyan látod, az elkövetkezendő évadokra áttoljátok ezeket a programokat, amiket kihagytatok vagy azt is reálisan vizsgálni kell, hogy azokból esetleg nem lesz semmi, és valami teljesen új programot kell kitalálni?
Ezt most még nem tudom biztosan. Az az elképzelés, hogy amit terveztünk, azt szeretnénk, ha megvalósulna. Miután amatőr kórusoknál nem tudunk több évre előre tervezni, így akár az is elképzelhető, hogy ami most tavasszal lett volna, az lesz a jövő év tavaszi programja.
Igen, pontosan ezért kérdeztem, mert ugye egy amatőr együttesnél ez bizony nem olyan egyszerű. Tehát ott azért a felkészülési idő is hosszabb, és a már belefektetett munkát jó lenne valamikor megmutatni.
Igen, azokat a darabokat, amiket félbe kellett hagynunk, éppen most vesszük fel különböző hanganyagokra, otthon hallgatjuk őket, és amikor újra lehet majd próbálni, akkor már nem a nulláról kell kezdenünk. A másik dolog, ami nálunk szerintem nehézséget fog okozni, az a költözés. Vannak olyanok, akik Magyarországon belül költöznek messzebbre, és nem lesz fenntartható az a fajta munka ugyanazokkal az emberekkel, ami eddig volt. És közben van egy majdnem kész műsorunk, amit megpróbálnánk felvenni, de ez nem biztos, hogy sikerül.
Várjuk, hogyan alakul a járványhelyzet és mi lesz szabad és mi nem, és mi lesz ésszerű, mert hiába szabad kimenni 20-25-en valahova, ha azt látjuk, hogy az még nem hasznos mindannyiunk számára; akkor értelemszerűen nem fogjuk megtenni.
Március közepe óta folyik egy diskurzus különböző internetes csatornákon azzal kapcsolatban, hogy a kórusmunka mely részeit lehet online folytatni, vagy az internetes térbe költöztetni. Nálatok is láttam erről bejegyzést, meg Te személyesen is tettél fel egy körkérdést ezzel kapcsolatban. Mire jutottatok, milyen tapasztalataitok lettek az elmúlt hetekben?
Azok a platformok, amiket általában konferenciabeszélgetésekhez használunk, azokat végigpróbáltuk, hátha valamelyik működik ebből a szempontból is. Viszont mindenki azzal szembesült, hogy késik az adatátvitel, ezáltal nem tudunk parallel tevékenységeket folytatni, nem tudunk egyszerre énekelni. Erre egy jó darabig kerestük a megoldást és eddig úgy tűnik, hogy nem találunk. Ennek jobbára az az oka, hogy az internetsebesség nem mindenkinél ugyanolyan gyors. Amit leginkább működőképesnek látok saját magunknál, hogy kénytelenek az emberek egyedül énekelni otthon a mikrofonok lenémítása mellett, de így legalább arra reagálni tudnak, amit hallanak tőlem. Tehát ha mindenki lenémítja a mikrofont, és én nem némítom le, akkor egy zongoraalapot tudok biztosítani hozzá, adott esetben tudok velük kommunikálni. Ez számukra is egy érdekes feladat, hogy az ember megpróbálja kitalálni és a tapasztalatok alapján ráérezni, hogy mik lesznek azok a pontok, amiket megismételjünk, illetve mire van szükség, hogy jobban átgyakoroljuk. Művészi munkákról szerintem nem lehet szó, csak is kizárólag hangtanulásról esetleg, vagy pedig közösségi élményről. Ez relatív jól működik, mind a kettő. Ami nekem egy vesszőparipám, hogy szerintem érdemes lenne – és lehet, hogy ennél már nálunk sokkal előrébb járnak máshol – egy olyan programot létrehozni, ami nem azonnal közvetíti a hangot a másik fél számára, hanem képes lenne egy takt jelhez, vagy adott esetben egy vezénylő embernek a képéhez igazodva megjelenni a résztvevők számára. A felvételeket képes lenne rögzíteni, majd utána ezeket megjegyezve és összehangolva egy az egyben küldené vissza mindenki számára. Szerintem ez lehetséges az internet jelenlegi sebességével. Ez azért lenne jó, mert akkor csak egyszer kellene felénekelni azt, amit éneklünk, viszont a második alkalommal legalább a saját magunk által készített felvétellel együtt tudna már mindenki gyakorolni. Szerintem élményben is sokkal több lenne, és miután egy perc telne el a két dolog között, az már majdnem adná azt az élményt, hogy együtt éneklünk. De egyelőre nem tudok ilyesmiről és nem találtam olyan programozót, akinek most lenne erre szabad kapacitása. Azt hiszem, ha egy ilyennel valaki megpróbálkozna, szerintem nagyon sok zenész Magyarországon és a világon máshol is szívesen fizetne egy ilyen programért, mert az áthidaláshoz nagy segítség lenne mostanában.
Nektek az ImPulzus Kreatív Zenei Műhelynél most éppen futó projektetek, ami a kottaolvasást és az alapismereteket célozza fejleszteni kimondottan amatőr énekesek, zenészek számára. Aki otthon van és van ideje, hogy fejlessze magát, azok számára ez egy jó kezdeményezés lehet. Miről szól ez a projekt?
Mostanában azok az énekórák vagy kórushangképzés órák, amiket tartottam – különösen a csoportosak – pont emiatt a késés miatt nem lehetségesek. Már korábban is terveztük, hogy elindítunk egy elméleti képzést is, főként azért, mert amúgy is ezt tanítom és ez nekem szívügyem, másrészt voltak, akik kifejezetten kérték, hogy ezt szeretnének tanulni. Azért indítottuk el hirtelen, mert azt látjuk, hogy azok a feladatok, amik egy elmélet tanulás közben előjönnek, azok könnyebben megvalósíthatók az online térben is. Mostanra összeállt már két csoport is. Az iskolai óráimat már előbb át kellett tennem az online térre és ott látva nagyon sok minden működik. Vannak olyan feladatok, amelyeket kénytelen vagyok feladatlap formájában átadni, de sok olyan dolog van, ami működik: adott esetben hosszan kitartott hangokkal lehet harmóniákat együtt énekelni, illetve a zongorán megszólaltatott dolgokat is lehet tesztelni, hogy mit hallanak belőle és mit nem. Fontos, hogy ezek a hangszórók és mikrofonok nem alkalmasak arra, hogy egyszerre leütött akkordokat jól halljunk távolról, de az látszik, hogy ha felbontva ütünk le bizonyos dolgokat, akkor azok átmennek. Látjuk, hogy nagyon sokan maradnak most otthon zenei tevékenység nélkül és anélkül a kapcsolat nélkül, amit egy mindennapos kórusmunka jelent. Azt gondoljuk, hogy ha be tudjuk őket vonni és tudunk olyan programokat indítani, ami sokak számára az egyik oldalról egy aktuális tevékenységgé válhat, ami miatt érdemes felkelni reggel, másik oldalról pedig tanulni tudnak vele, akkor ennek az időszaknak a végére többek lesznek. Az a szándékunk, hogy ezt minél inkább elősegítsük. Úgyhogy gondolkodunk még más dolgokon is, amit online formára is át lehet ültetni.
Szerinted hogyan változtatja meg ez a helyzet a kórusok munkáját hosszútávon? Ha ennek vége van és megy tovább a kórus élet, akkor az máshogy fog továbbmenni? Máshogy fognak a kórustagok, vagy te, mint karnagy ehhez a művészeti ághoz viszonyulni? Máshogy fogjátok ti ezt kezelni?
Szerintem technikailag olyan nagy változás nem várható, én nem számítok rá. Az biztos, hogy jobban fogjuk értékelni egymást. Onnantól kezdve, hogy most érezzük milyen, amikor nem lehetünk együtt, egész más érzés lesz majd, amikor újra igen. Illetve ami még felmerült bennem, mint aspektus, hogy nem tudjuk pontosan, hogy ez a járvány esetén egyszeri alkalomról van szó, vagy elképzelhető, hogy a következő egy-két évben még feladat elé állít minket. Ilyen formában szerintem ki fog alakulni egyéb gazdasági ágazatokban is sok helyen egyfajta biztosítottság arra, hogy online is lehessen folytatni a folyamatot. Én magam is erre készülök, hogy minél inkább felépítsek olyan rendszereket, hogy ha máskor is felmerülne olyan, hogy két hétig vagy két hónapig otthon kell lenni – mert ezzel megóvjuk egymást vagy biztonságosabbá tesszük az életünket –, akkor ne álljon meg az élet újra, hanem most épüljenek ki olyan struktúrák, amikben utána is lehet gondolkozni. De azt hiszem, hogy az a pillanat, amikor majd újra egymás között lehetünk, az mindenkiből egy olyan felszabadultságot és örömöt fog kiváltani, hogy ugyanazok a dolgok, amik korábban működtek, én abban bízom, újra működni fognak.
A teljes podcast itt hallgatható meg: http://5.szolam.com/029/
Lejegyezte és szerkesztette: Gungl Edit, Pálinkás Edit
Recent Comments