blog Archives - ImPulzus
Mennyire gond az üresjárat egy csoportos órán?

Mennyire gond az üresjárat egy csoportos órán?

kottastratégia, kórushangképzés

Mennyire gond az üresjárat egy csoportos órán?

Írta: Tőri Csaba

2020. szeptember 25.

Néhány alkalommal előfordul a csoportos órákon belül, hogy valakivel egyénileg is hasznosnak érezzük dolgozni, egy-két dolgot személyesen kipróbálni, és személyes instrukciókat adni. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a többiek (akik akkor éppen nem aktívak), mennyire élik meg ezt kieső időként, holtidőként – mennyire érzik úgy, hogy ez hátrányos lehet az ő számukra.

Ilyenkor, néha rá is kérdezek – be is viszem az órába a kérdést, mert fontos tudnom, hogy a növendékeket is foglalkoztatja-e éppen. Az egyik ilyen pillanatban a következő válasz érkezett (by Viki :) )

“Szerintem nekem tök jó, hogy van, amikor nem énekelek, mert egyrészt így pár perc pihenéssel sokkal jobban tudok utána is koncentrálni, másrészt meg tanulok is azokból a mondatokból, amit a többieknek mondasz.”

Jó látni, hogy a legtöbben átlátják, hogy mire jó még ez a módszer. Annak idején, amikor még a tanítás nem ennyire szervezett keretek között zajlott, egy Mester-Tanítvány viszony pont így nézett ki: a fiatal tehetségek beültek a Mesterhez mondjuk délután 4-kor, és 9-ig hallgatták. Nemcsak őt, hanem egymást is, mondjuk öten-tízen. És amikor 9 környékén a Mester megunta, vagy csak már elfogyott a tea, amit időközben főzött, akkor annyi gondolattal engedte el a fiatalokat, hogy egész hétre, vagy akár hónapra volt min dolgozniuk – ráadásul a csoport egyfajta közösséget is teremtett.

Amely közösség egyrészt egy gondolkodó csapattá is vált – és ezáltal vált egy kávéházi (manapság pub-ban eltöltött) este igazi, kulturális élménnyé: a Mester szavai tovább éltek a csapatban, átbeszélték, mi okos és mi nem -, másrészt pedig az órákon is folyamatosan közönséget alkottak egymás számára: szinte az első nehéz pillanatokat is olyanok előtt próbálták ki, akik ugyanabban akartak fejlődni. Támogató közeget biztosítottak, ezáltal mikor koncertre került a sor, már teljesen természetes volt, hogy mások is vannak a teremben.

Őszintén szólva volt szerencsém egy ilyen Mesterhez járni. akinél alkalmanként 4-5-en ültünk az órán. Volt köztünk fiatalabb, idősebb, tapasztaltabb és kezdő is, de végül mindenből megtapasztaltuk a szellemiséget, a gondolkodásmódot, hogyan álljunk egy problémához. Nem szeretném, ha az írás a Mester-képet emelné ki – mert az ráérek 30 év múlva lenni, ha majd valóban kiérdemlem, ugyanakkor a másik aspektust nagyon ajánlom: tanuljunk egymástól, és akarjunk a szellemiség oldaláról közelíteni.

Ha egy tanulási folyamat az információkra és a készségekre is fókuszál, az már nagyon hatékony tud lenni. De ha valaki egy egész gondolkodásmódot tud közvetíteni, amely mélyebb változásokat indít el, akkor az tartósabb változásokat is hoz majd. A szemlélet valójában minden konkrét ismeretnél mélyebb tudást eredményez, hiszen a konkrét ismereteket is ennek birtokában tudjuk hatékonnyá tenni.

Ráadásul, az igazán nagyok: Beethoven, Liszt, Bartók, stb. is mind-mind így tanultak – és lettek kiemelkedők.

Vagyis, ha van köztetek, aki esetleg azért gondolta, hogy még nem jönne, mert nem tudta eldönteni, hogy csoportban, vagy egyedül, akkor egyértelműen azt javaslom, hogy próbáld ki a csoportos megoldást…

Itt tudsz böngészni még ezzel kapcsolatban:

https://impulzusmusic.com/korushangkepzes-egyeni-csoportos/

Mi kerül ezen ennyibe…?

Mi kerül ezen ennyibe…?

hangszeres kurzus, kóruséneklés

Mi kerül ezen ennyibe…?

Írta: Tőri Csaba

2020. szeptember 14.

Sokszor gondolkodom rajta én is…
Mi minden kerül egy óra megtartásában pénzbe, és mennyibe is pontosan?

Őszintén szólva, amikor először kiszámoltuk, mennyibe is kerül majd egy óra az ImPulzusnál, akkor megriadtam. Mindannyian úgy gondoltuk a környezetemben, hogy ennyit nem szoktunk kérni egy magánóráért – sőt: hogy talán lesznek, akiket ez fog elriasztani a közös munkától.

Aztán telt-múlt az idő, és máig úgy látszik, hogy vannak, akik szívesen jönnének bár, de úgy érzik, hogy ilyen összeget nem fordítanak erre mégsem.

Mi pedig sokat gondolkodtunk, hogy mit tegyünk, hogy megmutassuk, egyáltalán nem a profittermelés hajt bennünket – részben ennek eredménye ez a cikk.
Hogy elmondjuk, hogy áll össze az az érték, amennyire beárazzuk a termékeinket.

Azáltal hogy szervezetként dolgozunk, egészen más adóköltségek vonatkoznak ránk – és egészen más lehetőségek is adódnak abból, hogy nem csak 1 tanárral kerül kapcsolatba, aki minket választ, hanem egy komplex rendszerbe láthat bele, csoportos és egyéni alkalmak lehetősége által. Aki egy magántanárt választ, az elsősorban arra az egy kollégára számíthat, azon a szakterületen, ahol ő eredményes. És bár nem hiszem, hogy ez rossz lenne, fontos látni, hogy az ImPulzus már a mai formájában is jóval többféle ismeretet tud adni – ami pedig a jövőt illeti, azon dolgozunk, hogy egy év múlva még több mindenből választhassatok. Ha úgy tetszik, még több fajta dologból állíthassátok össze azt a portfóliót, ami legjobban érdekel.

Azonban ennek ára számunkra is van – hiszen fenntartónk nincs, minden működési költségünket megpróbáljuk a saját erőnkből előteremteni.

Ezért aztán fontos, hogy tudjátok: a jelenlegi körülmények között az összeg kb. 50%-át tudjuk a tanárokra fordítani, 20% terembérletre, 7% az adminisztráció működtetésére, és további 23% adóköltségekre és honlapfenntartási költségekre megy.

Őszintén szólva, nem érezzük, hogy így optimális a világ – de a szakma jellegéből fakadóan nehéz lenne egyéni hangképzést vagy hangszert tanítani 50 fős csoportokban.
Mi is elkötelezettek vagyunk abban, hogy aki úgy érzi, nem fér bele 7000-7500 forintot áldozni egy-egy óráért, azok számára is adjunk valamit. Legyen olyan termékünk is, ami számukra is elérhető.

Ezért indítottuk már kezdettől is kiscsoportos óráinkat, valamint egész hétvégés képzéseinket is: hiszen, bár nem akkora figyelem jut egy-egy embernek, mégis, ha 3-man vagyunk együtt, még akkor is óriási fejlődést tudunk generálni azáltal, hogy együtt dolgozunk jó pár hétig. Ennek pedig több sikerélmény, és több jókedv az eredménye – ami pedig az elsődleges célunk.

És bár hangszeren mindez nem olyan egyszerű, ott azzal igyekszünk segíteni, hogy akinek nincsen saját hangszere, azoknak mostantól egy jelképes (csak az amortizációra vetített) bérleti díjért adunk is egyet a közösen eltöltött időszakra.

De igyekszünk még további meglepetéssel is szolgálni: például a csoportos, kamarazenére építő hangszeres oktatással a közeljövőben – ami az ImPulzus 10 hetes koncepciójával kiegészülve már akár arra is alkalmat ad, hogy a sűrített infok révén váratlanul sokat fejlődjetek :)

Tehát még egyszer: hogy mi kerül nálunk ennyibe?
Egy önfenntartó kulturális intézmény bekerülési költsége. Cserébe: ha segítetek nekünk, és bizalmat szavaztok, egy dolgot megígérünk: mindent el fogunk követni azért, hogy annyit adjunk nektek ezalatt az idő alatt, amennyit csak lehetségesnek látunk :)

Próbáld ki – tetszeni fog :)

KottaStratégia: a kísérlet, ami elsősorban nem szolfézs

KottaStratégia: a kísérlet, ami elsősorban nem szolfézs

KottaStratégia: a kísérlet, ami elsősorban nem szolfézs

Írta: Tőri Csaba

2020. június 26.

Hadd idézzem elsőként a leggyakoribb, szinte minden érdeklődő ismerősöm által feltett kérdést: “Most akkor ez nem csak szolfézs?”

Arra gondoltam, hogy érdemes lenne szánnom egy cikket arra, hogy három nézőpontból is megvilágítsam, miben különbözik a KottaStratégia egy klasszikus szolfézs órától.

Gyorsan leszögezem, hogy természetesen tartalmaz szolfézs-elemeket, sőt, zeneelmélethez tartozó elemeket is – ha a szakmai oldalát nézem, akkor a felépítésekor kifejezetten sok hasznát vettem annak, hogy szolfézstanárként dolgozom.

Ugyanakkor az volt a cél, hogy egy új perspektívából közelítsünk a témához: szülessen végre egy olyan koncepció, ami azokra az ismeretekre fókuszál, amire egy amatőr zenésznek – legyen szó kórusénekesről, vagy hangszeres játékosról – valóban szüksége van.

Az első nézőpont tehát: mi az, amit a mindennapi feladatok során valóban rendszeresen használunk? (És hogyan lehet ezeket jól elkülöníthetően szintekre bontani?)

Az a célunk, hogy valóban azt tanítsuk meg, amit később is szeretnénk, hogy használjanak a növendékeink – és mindezt úgy, hogy gyorsan, akár 2-3 hónap alatt látványos fejlődést tapasztaljanak. Ezért az elmúlt 10-12 év során felmerült jellemző problémákhoz kerestem megoldásokat, úgy, hogy egy amatőr számára se legyen túl száraz és beláthatatlan terjedelmű.

A kurzusok minden szinten 10 alkalomból állnak, és a kurzuscímek valóban az általuk elérhető szintet jelképezik. Kifejezetten beleszámítjuk a tananyag beosztásába, hogy a felnőtt korosztály absztrakciós képességei sokkal jobbak mint a gyerekeké – azaz, ezáltal is sokkal könnyebb elérni, hogy a hiedelmekkel ellentétben egy értékelhető tudásszint elérése ne vegyen igénybe többet 2-3 hónapnál.
A másik, amit szintén beépítünk, hogy amennyiben valaki mellette rendszeresen zenél más területen is, bizonyos elemek begyakorlását a saját együttesével, akár próbák közben is el tudja végezni.

A Belelátó-csoportok számára semmilyen előzetes tudás nem szükséges, a feladatokat is úgy állítjuk sorba, hogy ne legyen szükség bonyolult képességekre – ugyanakkor a közös 10 hét végére stablian tájékozódjon a hangnemek, a fontosabb ritmusok és a könnyebb hangközök között.

Az Átlátó-csoportok befejezésekor őszintén hiszem, hogy minden olyan információt megismer, aki a köztes (max. heti 40-50 percnyi) feladatokat is átnézi, amivel egy amatőr zenész találkozni szokott. Eddigre viszonylag stablian olvasunk kottát is – már módosított hangokkal is kicsit – és nagy hangsúlyt kap az önálló tudás: hogyan igazodjunk el bonyolult hangnemek, bonyolult dallamok között.

A későbbi két szint a Mélyrelátó és a Szinteprofi kurzus olyanoknak való, akik szeretnének többet, mélyebbet és izgalmasabbat tanulni – és erre legfeljebb akkor lett volna esélyük, ha annak idején konziba jelentkeztek volna. Azért dolgozunk, hogy itt 10 alkalommal egy sokkal mélyebb megértés irányába indítsuk el a csapatot.

A második nézőpont ebből már következik is: Az igénybe vehető idő.

Rendszeresen hallom, hogy felnőttként sokan azért nem vágnak bele megtanulni kottát olvasni, mert nincs rá idejük. Vagy mert eleget hallották már, hogy a szolfézs milyen száraz és unalmas dolog. És ami a legrosszabb, hogy én sosem értettem, miért olyan száraz ez sokaknak. Nekem olyan tanárom volt, akinél tök jó játék volt – és bár valóban egy csomó időt töltöttünk vele az órákon, vagy az évek során is, de elsősorban azért, mert gyerekként arra lehetőség és idő is volt – és egyéb kérdésekben is fejlesztett minket a közös zenélés.

Szóval: az a célunk, hogy 10 hét alatt, heti 90-100 percet rászánva tényleg ugrásszerű fejlődést adjunk – és jó látni, hogy a már végzett csoportokban ez elég szépen sikerült is.

Végül pedig: a megértés minősége.

Gyerekként még teljesen máshogyan működik az ember gondolkodása, hiszen egyszerre tanulunk írni, számolni, rajzolni – sőt énekelni, és barátságokat építeni is. Felnőttként viszont már ismerünk összefüggő rendszereket, sokkal könnyebben látunk át szerkezeteket, amiket egy gyerek még nem feltétlenül kell hogy ismerjen.

Ezért az egész folyamat lehet fordított: sokszor az egész felől jutunk el az elemekig, hiszen szinte mindenki rendelkezik több-kevesebb élménnyel, hogy mik a kérdéses pontok számára – ez pedig lehetővé teszi, hogy ezekre a témákra építve mutassuk be az akkordikus és dallami gondolkodás teljes rendszerét -, mindig az adott csoport nehézségi követelményeihez igazítva.

A kísérlet első eleme véget ért: ami eddig számomra erős dilemma volt, azt most látom, hogy már jó páraknál működött – 10 hét alatt olyan összefüggésekben épültek nagyon sokat, amikben néha nem is reméltem. Természetesen minden csapat más és más lesz – ezért is örülök, mert nekem is új kihívás lesz minden folyamat.

Azonban én most már megnyugodtam, és szeretném, hogy minél többen megismerjék: valóban nem “csak” szolfézs – és úgy érzem sikerült egy olyan módszert alkotni, ami régóta vágyam volt: egy belátható idejű, mindössze 2-3 hónapos, igazán hatékony programot, amivel nem kell hihetetlen sok időt eltölteni, mégis stabil tudással távozik majd, aki velünk jön.

Ha megjött a kedved, itt tudsz utánaolvasni:

[vntd_button label=”KottaStratégia” color=”accent” url=”url:https%3A%2F%2Fimpulzusmusic.com%2Fkottastrategia%2F|||”]
“Nem vagyok már túl öreg, hogy belekezdjek?”

“Nem vagyok már túl öreg, hogy belekezdjek?”

“Nem vagyok már túl öreg, hogy belekezdjek?”

Írta: Tőri Csaba

2020. május 21.

Egész sokan kérdezitek ezt különböző fórumokon. Vannak 30 és 70 év körüliek is – szóval bizton állíthatom, hogy az egyik csoport már tudná a másiknak a választ :)

Igazság szerint a szememben mindig az a kérdés, hogy milyen céllal szeretnétek elkezdeni, esetleg újrakezdeni az éneklést, gitározást, csellózást, stb.

Ahhoz, hogy valaki hivatásos muzsikus legyen, természetesen valamikor 8 és 14 év között már érdemes általában elkezdeni. De még itt is ismerek olyan énekeseket, akik 16-17 évesen kezdték és ma gyakran keresett művészek.

Viszont az a jó hír ebben, hogy ha nem szeretnétek diplomát szerezni feltétlenül, viszont szeretnétek, hogy az aktív zenélés egy bármikor lehetséges programmá váljon – vagyis bármikor odaülhess a zongora mellé, ha elfáradsz, vagy Te lehess a cég karácsonyi bulijának legemlékezetesebb pillanata, amikor fuvolázni kezdtél, és mindenki meglepődött – szóval, ha amatőr zenészként szeretnél jobban kiteljesedni, akkor egész más a helyzet.

Ha úgy érzed, hogy most, az életed jelen pontján alkalmad és kedved van belevágni, akkor teljesen biztos vagyok benne, hogy nem vagy elkésve.

Gondolj abba bele, hogy ha a következő 1 év alatt csak minden héten egyszer leülsz a hangszer mellé, vagy elmész a kedvenc csapatoddal énekelni egyet ahelyett, mintha ezt nem tennéd… mennyivel lesz több élményed vajon jövő nyárra mint ha ezt most kihagynád?

Szerintem a zenélés mind stresszlevezetés, mind közösségi élmény, de ami még fontosabb, lelki töltődés szempontjából is egyedülálló lehetőség. Ha most érkeztél ahhoz a pillanathoz, hogy ezen morfondírozol, biztos vagyok benne, hogy örömödet leled majd benne :)

Gyere, és olvass legújabb képzéseinkről – és válaszd ki, mihez lenne igazán kedved. Mi az, ami a legjobban inspirál, és mi az amiről szeretnél többet megtudni.

A többi jövőre már úgyis történelem :)

 

Hangszeres képzések

https://impulzusmusic.com/hangszeres-kepzesek/

 

KottaStratégia 

https://impulzusmusic.com/kottastrategia/

 

Kórushangképzés 

https://impulzusmusic.com/korushangkepzes-egyeni-jelentkezok/

Hogyan igyekeznek túlélni a kórusok a koronavírus járványt?

Hogyan igyekeznek túlélni a kórusok a koronavírus járványt?

Hogyan igyekeznek túlélni a kórusok a koronavírus járványt?

Kórusélet koronavírus idején – Részlet az 5. szólam kórus podcast Bognár Lászlóval 2020. április 24-i adásából

(…)

Következő beszélgető partnerünk Tőri Csaba, a Vox Insana Kamarakórus és a MediCantare Vegyeskar egyik karnagya, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerképző Gyakorló Szakgimnázium tanára és az ImPulzus Kreatív Zenei Műhely zenei igazgatója. Két fiatalokból álló együttesről és egy innovatív zenei alkotóműhelyről van szó, amely kiemelten foglalkozik az amatőr kórusok, énekesek és zenészek képzésével. Koncertek, kórustalálkozó és CD felvétel is elmaradt Tőri Csaba kórusainak műsoráról, a karnagy pedig most közösségei összetartásán fáradozik. Elsőként arra voltam kíváncsi hogyan igyekeznek előre tervezni, hogyan kommunikál a kórustagokkal és a közönséggel. Kérdezőtársam Kocsis-Holper Zoltán az 5. Szólam Alapítvány kuratóriumi tagja. 

Úgy érzem, akkor tudunk leginkább hitelesek lenni, ha csak azt mondjuk ki, ami biztos. Azt kértem a kórusaimtól, hogy egy-két időpontra amennyire lehet, ne szervezzenek rá, és a közönség felé kommunikálni is csak akkor tervezek, ha már bármi konkrétumot lehet mondani. Nagyon sok különböző intézménytől hallottunk időpontokat, hogy mikortól lehetséges tovább dolgozni, valaki azt mondja, hogy ez május vége, valaki azt mondja, hogy július közepe és olyan is van, aki októbert mond. Én őszintén nem tudom, hogy mikortól várható változás, de két-három hétre előre nagyjából biztosat látunk, és azon kívül egyelőre nem kommunikálunk semmit. Inkább megpróbálunk olyan online jelenlétet megteremteni, adott esetben régi felvételek újra elővételével vagy olyan humoros videókkal, amiket ezekről a kényszer szülte próbákról csinálunk, hogy az emberek ebben a helyzetben is kapjanak tőlünk valami inspirációt.

Hogyan látod, az elkövetkezendő évadokra áttoljátok ezeket a programokat, amiket kihagytatok vagy azt is reálisan vizsgálni kell, hogy azokból esetleg nem lesz semmi, és valami teljesen új programot kell kitalálni?

Ezt most még nem tudom biztosan. Az az elképzelés, hogy amit terveztünk, azt szeretnénk, ha megvalósulna. Miután amatőr kórusoknál nem tudunk több évre előre tervezni, így akár az is elképzelhető, hogy ami most tavasszal lett volna, az lesz a jövő év tavaszi programja.

Igen, pontosan ezért kérdeztem, mert ugye egy amatőr együttesnél ez bizony nem olyan egyszerű. Tehát ott azért a felkészülési idő is hosszabb, és a már belefektetett munkát jó lenne valamikor megmutatni.

Igen, azokat a darabokat, amiket félbe kellett hagynunk, éppen most vesszük fel különböző hanganyagokra, otthon hallgatjuk őket, és amikor újra lehet majd próbálni, akkor már nem a nulláról kell kezdenünk. A másik dolog, ami nálunk szerintem nehézséget fog okozni, az a költözés. Vannak olyanok, akik Magyarországon belül költöznek messzebbre, és nem lesz fenntartható az a fajta munka ugyanazokkal az emberekkel, ami eddig volt. És közben van egy majdnem kész műsorunk, amit megpróbálnánk felvenni, de ez nem biztos, hogy sikerül.
Várjuk, hogyan alakul a járványhelyzet és mi lesz szabad és mi nem, és mi lesz ésszerű, mert hiába szabad kimenni 20-25-en valahova, ha azt látjuk, hogy az még nem hasznos mindannyiunk számára; akkor értelemszerűen nem fogjuk megtenni.

Március közepe óta folyik egy diskurzus különböző internetes csatornákon azzal kapcsolatban, hogy a kórusmunka mely részeit lehet online folytatni, vagy az internetes térbe költöztetni. Nálatok is láttam erről bejegyzést, meg Te személyesen is tettél fel egy körkérdést ezzel kapcsolatban. Mire jutottatok, milyen tapasztalataitok lettek az elmúlt hetekben?

Azok a platformok, amiket általában konferenciabeszélgetésekhez használunk, azokat végigpróbáltuk, hátha valamelyik működik ebből a szempontból is. Viszont mindenki azzal szembesült, hogy késik az adatátvitel, ezáltal nem tudunk parallel tevékenységeket folytatni, nem tudunk egyszerre énekelni. Erre egy jó darabig kerestük a megoldást és eddig úgy tűnik, hogy nem találunk. Ennek jobbára az az oka, hogy az internetsebesség nem mindenkinél ugyanolyan gyors. Amit leginkább működőképesnek látok saját magunknál, hogy kénytelenek az emberek egyedül énekelni otthon a mikrofonok lenémítása mellett, de így legalább arra reagálni tudnak, amit hallanak tőlem. Tehát ha mindenki lenémítja a mikrofont, és én nem némítom le, akkor egy zongoraalapot tudok biztosítani hozzá, adott esetben tudok velük kommunikálni. Ez számukra is egy érdekes feladat, hogy az ember megpróbálja kitalálni és a tapasztalatok alapján ráérezni, hogy mik lesznek azok a pontok, amiket megismételjünk, illetve mire van szükség, hogy jobban átgyakoroljuk. Művészi munkákról szerintem nem lehet szó, csak is kizárólag hangtanulásról esetleg, vagy pedig közösségi élményről. Ez relatív jól működik, mind a kettő. Ami nekem egy vesszőparipám, hogy szerintem érdemes lenne – és lehet, hogy ennél már nálunk sokkal előrébb járnak máshol – egy olyan programot létrehozni, ami nem azonnal közvetíti a hangot a másik fél számára, hanem képes lenne egy takt jelhez, vagy adott esetben egy vezénylő embernek a képéhez igazodva megjelenni a résztvevők számára. A felvételeket képes lenne rögzíteni, majd utána ezeket megjegyezve és összehangolva egy az egyben küldené vissza mindenki számára. Szerintem ez lehetséges az internet jelenlegi sebességével. Ez azért lenne jó, mert akkor csak egyszer kellene felénekelni azt, amit éneklünk, viszont a második alkalommal legalább a saját magunk által készített felvétellel együtt tudna már mindenki gyakorolni. Szerintem élményben is sokkal több lenne, és miután egy perc telne el a két dolog között, az már majdnem adná azt az élményt, hogy együtt éneklünk. De egyelőre nem tudok ilyesmiről és nem találtam olyan programozót, akinek most lenne erre szabad kapacitása.  Azt hiszem, ha egy ilyennel valaki megpróbálkozna, szerintem nagyon sok zenész Magyarországon és a világon máshol is szívesen fizetne egy ilyen programért, mert az áthidaláshoz nagy segítség lenne mostanában.

Nektek az ImPulzus Kreatív Zenei Műhelynél most éppen futó projektetek, ami a kottaolvasást és az alapismereteket célozza fejleszteni kimondottan amatőr énekesek, zenészek számára. Aki otthon van és van ideje, hogy fejlessze magát, azok számára ez egy jó kezdeményezés lehet. Miről szól ez a projekt? 

Mostanában azok az énekórák vagy kórushangképzés órák, amiket tartottam – különösen a csoportosak – pont emiatt a késés miatt nem lehetségesek. Már korábban is terveztük, hogy elindítunk egy elméleti képzést is, főként azért, mert amúgy is ezt tanítom és ez nekem szívügyem, másrészt voltak, akik kifejezetten kérték, hogy ezt szeretnének tanulni. Azért indítottuk el hirtelen, mert azt látjuk, hogy azok a feladatok, amik egy elmélet tanulás közben előjönnek, azok könnyebben megvalósíthatók az online térben is. Mostanra összeállt már két csoport is. Az iskolai óráimat már előbb át kellett tennem az online térre és ott látva nagyon sok minden működik. Vannak olyan feladatok, amelyeket kénytelen vagyok feladatlap formájában átadni, de sok olyan dolog van, ami működik: adott esetben hosszan kitartott hangokkal lehet harmóniákat együtt énekelni, illetve a zongorán megszólaltatott dolgokat is lehet tesztelni, hogy mit hallanak belőle és mit nem. Fontos, hogy ezek a hangszórók és mikrofonok nem alkalmasak arra, hogy egyszerre leütött akkordokat jól halljunk távolról, de az látszik, hogy ha felbontva ütünk le bizonyos dolgokat, akkor azok átmennek. Látjuk, hogy nagyon sokan maradnak most otthon zenei tevékenység nélkül és anélkül a kapcsolat nélkül, amit egy mindennapos kórusmunka jelent. Azt gondoljuk, hogy ha be tudjuk őket vonni és tudunk olyan programokat indítani, ami sokak számára az egyik oldalról egy aktuális tevékenységgé válhat, ami miatt érdemes felkelni reggel, másik oldalról pedig tanulni tudnak vele, akkor ennek az időszaknak a végére többek lesznek. Az a szándékunk, hogy ezt minél inkább elősegítsük. Úgyhogy gondolkodunk még más dolgokon is, amit online formára is át lehet ültetni. 

Szerinted hogyan változtatja meg ez a helyzet a kórusok munkáját hosszútávon? Ha ennek vége van és megy tovább a kórus élet, akkor az máshogy fog továbbmenni? Máshogy fognak a kórustagok, vagy te, mint karnagy ehhez a művészeti ághoz viszonyulni? Máshogy fogjátok ti ezt kezelni?

Szerintem technikailag olyan nagy változás nem várható, én nem számítok rá. Az biztos, hogy jobban fogjuk értékelni egymást. Onnantól kezdve, hogy most érezzük milyen, amikor nem lehetünk együtt, egész más érzés lesz majd, amikor újra igen. Illetve ami még felmerült bennem, mint aspektus, hogy nem tudjuk pontosan, hogy ez a járvány esetén egyszeri alkalomról van szó, vagy elképzelhető, hogy a következő egy-két évben még feladat elé állít minket. Ilyen formában szerintem ki fog alakulni egyéb gazdasági ágazatokban is sok helyen egyfajta biztosítottság arra, hogy online is lehessen folytatni a folyamatot. Én magam is erre készülök, hogy minél inkább felépítsek olyan rendszereket, hogy ha máskor is felmerülne olyan, hogy két hétig vagy két hónapig otthon kell lenni – mert ezzel megóvjuk egymást vagy biztonságosabbá tesszük az életünket –, akkor ne álljon meg az élet újra, hanem most épüljenek ki olyan struktúrák, amikben utána is lehet gondolkozni. De azt hiszem, hogy az a pillanat, amikor majd újra egymás között lehetünk, az mindenkiből egy olyan felszabadultságot és örömöt fog kiváltani, hogy ugyanazok a dolgok, amik korábban működtek, én abban bízom, újra működni fognak.

 

A teljes podcast itt hallgatható meg: http://5.szolam.com/029/
Lejegyezte és szerkesztette: Gungl Edit, Pálinkás Edit

Mennyi idő egy hangszeren élményt szerezni – magunknak és környezetünknek?

Mennyi idő egy hangszeren élményt szerezni – magunknak és környezetünknek?

hangszertanulás

Mennyi idő egy hangszeren élményt szerezni – magunknak és környezetünknek?

Írta: Tőri Csaba

2020. május 4.

A kánon szerint sok. Mármint sok év és sok óra, meg sok gyakorlás – és különben ne is kezdd el, ha nem veszed majd komolyan, mert ezt így nem is lehet csinálni. Különben is, ha nem tanulod meg szeretni Bachot, vagy Brahmsot, akkor nem is értem miért vagy itt.

Az az igazság, hogy ez szerintem kontraproduktív. Természetesen fantasztikus szerzőnek, zseniális gondolkodónak tartom Bachot – nem szeretném, ha valaki úgy érezné, hogy mást akarok ezzel mondani – ő az egyik legnagyobb. De az a gondolkodás, amit a zenei világról sokan gondolnak, igazából nem Bachnál, és még nem is az értékelvűségnél gyökerezik, hanem annál, hogy valakinek joga van megmondani, mit szeressen valaki, és mit ne.

Ebből pedig könnyen jutunk el oda, hogy nem is annyira van kedvünk megtanulni hangszeren játszani – Bach megértéséhez ugyanis valóban nem lehet eljutni 1-2 hét alatt.
Benyomásokat, élményeket ettől még szerezhetünk, és lehetünk egyre otthonosabbak is a témában.

A kezdeti kérdésre válaszolva, hogy vajon mennyi idő alatt juthatunk el oda, hogy örömünket leljük a hangszeres játékban: egy érdekes élmény jut eszembe, ami rendkívül meglepett. Történt, hogy egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy szeretne zongorázni tanulni – és bár már ült hangszer előtt korábban is, két kézzel mindig csak hosszas, mechanikus gyakorlással tudott eljátszani valamit heteken, vagy hónapokon keresztül tréningezve magát.

Amikor elkezdtünk dolgozni, egy sokat emlegetett, nagyszerű tanárom gondolatait továbbvezetve arra kértem, hogy ne gyakoroljon, csak zongorázzon. Először könnyű darabokat, mindig csak addig, hogy éppen sikerüljön, aztán menjen tovább – mindig addig amíg kedve van.
Megdöbbenve hallgattam, hogy 2 hét múlva (sok panaszkodás és bosszankodás után) folyamatosan, két kezét már relatív bonyolult dolgokban is összehangolva, nagyszerűen játszott lapról – és rendkívül élvezte. Természetesen ha koncertre kellene kiállnia, nem biztos, hogy már készen állna, mégis egy olyan készségre tett szert, ami egész életében elkíséri majd: az első látásra helyes kottaolvasás képességére – kiegészítve azzal, hogy bármikor el tud majd játszani egyedül is, eleinte egyszerűbb, később bizonyára izgalmasabb feladatokat is.

Hangszeren játszani nem ördöngősség!

Egyik részről azért érezhetjük így, mert amikor egy kisgyerek hangszeren kezd tanulni, sokszor valójában nem az telik sok időbe, amíg a hangszert megtanulja kezelni, hanem ő eközben sok száz összetett képességet sajátít el – a komplex gondolkodástól a finommotorikus mozgásokig, és érzelmeinek kifejezéséig. Az alatt a 4-6 év alatt, amíg szépen megszólal a kezében a hegedű/gitár/zongora – amellett hogy hegedülni tanul, megtanul még ezer dolgot – többek között azt is, hogy úgy fogjon le hangokat egy számára eleinte furcsa, szinte láthatatlan pózban, hogy közben a lábaira is figyeljen annyira, hogy ne essen el.

Másrészt viszont azért is mert itthon mindenben követelmények vannak. Természetesen nem csak zenében, de itt is. Ez pedig, amennyire hasznos a professzionális nevelés szempontjából – annyira megnehezíti a “csak” zenélni vágyók életét.

Ha folyton egy követelményhez – korábban divatos szóval élve normához – hasonlítjuk magunkat, abból csak vesztesen jöhetünk ki. Ha sikerül megugrani, akkor belépünk azon 90% közé, akiknek már sikerült – és egyek leszünk a sok közül, ami nem ad kimagasló örömet. Ha pedig nem sikerül… Azt hiszem mindenki érzi, milyen az.

Hiszek benne, hogy a világ sokkal több színből áll. Még annál is többől. 

Ha valaki Bach-on keresztül ismerkedik meg a zongorázással az épp annyira jó, mintha a Shrek – számára már amúgy is megkedvelt – dallamán tenné. Igaz, hogy nem lenne jó, ha később kimaradna az életéből Bach… de biztos, hogy akkor fogja tudni legjobban befogadni, ha már az elején rákényszerítjük?

Minden hangszer más és más – mint ahogy minden ember is, szerencsére. Teljesen biztosat mondani nem tudok. De úgy látom, hogy felnőttként számos olyan skillel rendelkezünk már, amit a gyerekek pont a zenélés segítségével fejleszthetnek ki. Nem irrealitás azt várni tehát, hogy 3-4 hét után önmagának már élményt, feltöltődést adó tudással rendelkezzen az, aki eljön hozzánk.

Ezért dolgozunk az ImPulzusnál: megugorható tudást, közös és izgalmas célt, valamint megfizethető és egyben fenntartható árakat ajánlunk, kiváló hangulatú fejlődéssel fűszerezve. Szeretnénk, hogy növendékeink számára élethosszig tartó kikapcsolódási formát adjunk át, kollégáink pedig még hosszú évtizedeken keresztül csinálhassák, amihez legjobban értenek: lehessenek művészek – és adják tovább a tudásuk.

Légy te is egy jó játék, és egy igazi kulturális értékteremtés részese: válaszd ki, melyik hangszerrel szimpatizálsz legjobban – és jelentkezz :)

Két dolgot garantálunk: mindent megteszünk majd, hogy jól érezd magad – és stabil, egész életedre használható tudást kapsz majd, ráadásul már 3-4 hét után is lesz mit megmutatnod a haveroknak.

Gyere – várunk szeretettel :)