Miért kezdjek el zenélni, ha már elmúltam 40/60/80 és eddig nem tettem?

Írta: Tőri Csaba

2021. április 14.

Azt hiszem, megfordítanám a kérdést:
Honnan tudhatjuk meg biztosan, hogy már nem érdemes valamibe belekezdenünk?

Mielőtt elmondanám a válaszomat rá, két rövid bekezdés:
Szerintem az élet arról szól, hogy egyre jobb és jobb dolgokat csináljunk, egészen addig, ameddig annyira jól érezzük magunk, hogy abból már másoknak is jó szívvel adhatunk.

Ha pedig valamit még nem próbáltunk ki, akkor jó kérdés, hogy miért fordul meg a fejünkben, hogy esetleg érdemes lenne. Persze, biztos látunk sok-sok figyelemfelhívó mondatot, esetleg hirdetést is – azonban egy biztos: ha ezek egyáltalán nem mozgatnak meg valakiben semmit, akkor ezt a cikket nem is olvassa éppen.

Ha viszont igen, és itt a válasz: akkor amennyiben ki akarjuk használni az időt, ami adatott – legyünk most akár 80, akár csak 18 évesek, akkor ebből érdemes levonnunk egy információt: hogy a dolog érdekel bennünket.
Vagyis mindkét kezdeti kérdésre, úgy érzem, az a helyes válasz, hogy ami érdekel, azt próbáljuk ki – lássuk meg, mit változtat majd az életünkön.

Valójában az egész írást egy idézet ihlette: Senecának tulajdonítják azt a mondást, hogy “semmit nem fedeznénk fel, ha megelégednénk azzal, amit már tudunk”.

Biztos vagyok benne, hogy ez legalább annyira igaz a magánéletre, mint a tudományra: azzal jutunk előrébb mind mi magunk, mind a közös, emberiséggé kovácsolt ügyünk, ha új és új dolgokat keresünk, ha saját magunk, vagy kapcsolataink új oldalát fedezzük fel – és leljük benne kedvünket.

Ha tehát valami megragadta a képzeletünk, szerintem érdemes közelebb lépni hozzá. Ezért most elmegyek, és nézek egy Forma 1-es futamot – de akinek más ragadja meg, azt arra a bizonyos másra buzdítanám. Ha ez egy hangszer, arra, de ha egy kirándulás, akkor arra.

Egyik kedves tanárom gyakran ismételt mondatára hivatkozva: az élet nem más, mint befektetés az emlékekbe. Ha ebben tudunk segíteni, természetesen örülünk, ha megismerkedünk hamarosan :)