Mennyi idő egy hangszeren élményt szerezni – magunknak és környezetünknek?

Írta: Tőri Csaba

2020. május 4.

A kánon szerint sok. Mármint sok év és sok óra, meg sok gyakorlás – és különben ne is kezdd el, ha nem veszed majd komolyan, mert ezt így nem is lehet csinálni. Különben is, ha nem tanulod meg szeretni Bachot, vagy Brahmsot, akkor nem is értem miért vagy itt.

Az az igazság, hogy ez szerintem kontraproduktív. Természetesen fantasztikus szerzőnek, zseniális gondolkodónak tartom Bachot – nem szeretném, ha valaki úgy érezné, hogy mást akarok ezzel mondani – ő az egyik legnagyobb. De az a gondolkodás, amit a zenei világról sokan gondolnak, igazából nem Bachnál, és még nem is az értékelvűségnél gyökerezik, hanem annál, hogy valakinek joga van megmondani, mit szeressen valaki, és mit ne.

Ebből pedig könnyen jutunk el oda, hogy nem is annyira van kedvünk megtanulni hangszeren játszani – Bach megértéséhez ugyanis valóban nem lehet eljutni 1-2 hét alatt.
Benyomásokat, élményeket ettől még szerezhetünk, és lehetünk egyre otthonosabbak is a témában.

A kezdeti kérdésre válaszolva, hogy vajon mennyi idő alatt juthatunk el oda, hogy örömünket leljük a hangszeres játékban: egy érdekes élmény jut eszembe, ami rendkívül meglepett. Történt, hogy egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy szeretne zongorázni tanulni – és bár már ült hangszer előtt korábban is, két kézzel mindig csak hosszas, mechanikus gyakorlással tudott eljátszani valamit heteken, vagy hónapokon keresztül tréningezve magát.

Amikor elkezdtünk dolgozni, egy sokat emlegetett, nagyszerű tanárom gondolatait továbbvezetve arra kértem, hogy ne gyakoroljon, csak zongorázzon. Először könnyű darabokat, mindig csak addig, hogy éppen sikerüljön, aztán menjen tovább – mindig addig amíg kedve van.
Megdöbbenve hallgattam, hogy 2 hét múlva (sok panaszkodás és bosszankodás után) folyamatosan, két kezét már relatív bonyolult dolgokban is összehangolva, nagyszerűen játszott lapról – és rendkívül élvezte. Természetesen ha koncertre kellene kiállnia, nem biztos, hogy már készen állna, mégis egy olyan készségre tett szert, ami egész életében elkíséri majd: az első látásra helyes kottaolvasás képességére – kiegészítve azzal, hogy bármikor el tud majd játszani egyedül is, eleinte egyszerűbb, később bizonyára izgalmasabb feladatokat is.

Hangszeren játszani nem ördöngősség!

Egyik részről azért érezhetjük így, mert amikor egy kisgyerek hangszeren kezd tanulni, sokszor valójában nem az telik sok időbe, amíg a hangszert megtanulja kezelni, hanem ő eközben sok száz összetett képességet sajátít el – a komplex gondolkodástól a finommotorikus mozgásokig, és érzelmeinek kifejezéséig. Az alatt a 4-6 év alatt, amíg szépen megszólal a kezében a hegedű/gitár/zongora – amellett hogy hegedülni tanul, megtanul még ezer dolgot – többek között azt is, hogy úgy fogjon le hangokat egy számára eleinte furcsa, szinte láthatatlan pózban, hogy közben a lábaira is figyeljen annyira, hogy ne essen el.

Másrészt viszont azért is mert itthon mindenben követelmények vannak. Természetesen nem csak zenében, de itt is. Ez pedig, amennyire hasznos a professzionális nevelés szempontjából – annyira megnehezíti a “csak” zenélni vágyók életét.

Ha folyton egy követelményhez – korábban divatos szóval élve normához – hasonlítjuk magunkat, abból csak vesztesen jöhetünk ki. Ha sikerül megugrani, akkor belépünk azon 90% közé, akiknek már sikerült – és egyek leszünk a sok közül, ami nem ad kimagasló örömet. Ha pedig nem sikerül… Azt hiszem mindenki érzi, milyen az.

Hiszek benne, hogy a világ sokkal több színből áll. Még annál is többől. 

Ha valaki Bach-on keresztül ismerkedik meg a zongorázással az épp annyira jó, mintha a Shrek – számára már amúgy is megkedvelt – dallamán tenné. Igaz, hogy nem lenne jó, ha később kimaradna az életéből Bach… de biztos, hogy akkor fogja tudni legjobban befogadni, ha már az elején rákényszerítjük?

Minden hangszer más és más – mint ahogy minden ember is, szerencsére. Teljesen biztosat mondani nem tudok. De úgy látom, hogy felnőttként számos olyan skillel rendelkezünk már, amit a gyerekek pont a zenélés segítségével fejleszthetnek ki. Nem irrealitás azt várni tehát, hogy 3-4 hét után önmagának már élményt, feltöltődést adó tudással rendelkezzen az, aki eljön hozzánk.

Ezért dolgozunk az ImPulzusnál: megugorható tudást, közös és izgalmas célt, valamint megfizethető és egyben fenntartható árakat ajánlunk, kiváló hangulatú fejlődéssel fűszerezve. Szeretnénk, hogy növendékeink számára élethosszig tartó kikapcsolódási formát adjunk át, kollégáink pedig még hosszú évtizedeken keresztül csinálhassák, amihez legjobban értenek: lehessenek művészek – és adják tovább a tudásuk.

Légy te is egy jó játék, és egy igazi kulturális értékteremtés részese: válaszd ki, melyik hangszerrel szimpatizálsz legjobban – és jelentkezz :)

Két dolgot garantálunk: mindent megteszünk majd, hogy jól érezd magad – és stabil, egész életedre használható tudást kapsz majd, ráadásul már 3-4 hét után is lesz mit megmutatnod a haveroknak.

Gyere – várunk szeretettel :)