szeptember 2020 - ImPulzus
Mennyire gond az üresjárat egy csoportos órán?

Mennyire gond az üresjárat egy csoportos órán?

Mennyire gond az üresjárat egy csoportos órán?

Írta: Tőri Csaba

2020. szeptember 25.

Néhány alkalommal előfordul a csoportos órákon belül, hogy valakivel egyénileg is hasznosnak érezzük dolgozni, egy-két dolgot személyesen kipróbálni, és személyes instrukciókat adni. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a többiek (akik akkor éppen nem aktívak), mennyire élik meg ezt kieső időként, holtidőként – mennyire érzik úgy, hogy ez hátrányos lehet az ő számukra.

Ilyenkor, néha rá is kérdezek – be is viszem az órába a kérdést, mert fontos tudnom, hogy a növendékeket is foglalkoztatja-e éppen. Az egyik ilyen pillanatban a következő válasz érkezett (by Viki :) )

“Szerintem nekem tök jó, hogy van, amikor nem énekelek, mert egyrészt így pár perc pihenéssel sokkal jobban tudok utána is koncentrálni, másrészt meg tanulok is azokból a mondatokból, amit a többieknek mondasz.”

Jó látni, hogy a legtöbben átlátják, hogy mire jó még ez a módszer. Annak idején, amikor még a tanítás nem ennyire szervezett keretek között zajlott, egy Mester-Tanítvány viszony pont így nézett ki: a fiatal tehetségek beültek a Mesterhez mondjuk délután 4-kor, és 9-ig hallgatták. Nemcsak őt, hanem egymást is, mondjuk öten-tízen. És amikor 9 környékén a Mester megunta, vagy csak már elfogyott a tea, amit időközben főzött, akkor annyi gondolattal engedte el a fiatalokat, hogy egész hétre, vagy akár hónapra volt min dolgozniuk – ráadásul a csoport egyfajta közösséget is teremtett.

Amely közösség egyrészt egy gondolkodó csapattá is vált – és ezáltal vált egy kávéházi (manapság pub-ban eltöltött) este igazi, kulturális élménnyé: a Mester szavai tovább éltek a csapatban, átbeszélték, mi okos és mi nem -, másrészt pedig az órákon is folyamatosan közönséget alkottak egymás számára: szinte az első nehéz pillanatokat is olyanok előtt próbálták ki, akik ugyanabban akartak fejlődni. Támogató közeget biztosítottak, ezáltal mikor koncertre került a sor, már teljesen természetes volt, hogy mások is vannak a teremben.

Őszintén szólva volt szerencsém egy ilyen Mesterhez járni. akinél alkalmanként 4-5-en ültünk az órán. Volt köztünk fiatalabb, idősebb, tapasztaltabb és kezdő is, de végül mindenből megtapasztaltuk a szellemiséget, a gondolkodásmódot, hogyan álljunk egy problémához. Nem szeretném, ha az írás a Mester-képet emelné ki – mert az ráérek 30 év múlva lenni, ha majd valóban kiérdemlem, ugyanakkor a másik aspektust nagyon ajánlom: tanuljunk egymástól, és akarjunk a szellemiség oldaláról közelíteni.

Ha egy tanulási folyamat az információkra és a készségekre is fókuszál, az már nagyon hatékony tud lenni. De ha valaki egy egész gondolkodásmódot tud közvetíteni, amely mélyebb változásokat indít el, akkor az tartósabb változásokat is hoz majd. A szemlélet valójában minden konkrét ismeretnél mélyebb tudást eredményez, hiszen a konkrét ismereteket is ennek birtokában tudjuk hatékonnyá tenni.

Ráadásul, az igazán nagyok: Beethoven, Liszt, Bartók, stb. is mind-mind így tanultak – és lettek kiemelkedők.

Vagyis, ha van köztetek, aki esetleg azért gondolta, hogy még nem jönne, mert nem tudta eldönteni, hogy csoportban, vagy egyedül, akkor egyértelműen azt javaslom, hogy próbáld ki a csoportos megoldást…

Itt tudsz böngészni még ezzel kapcsolatban:

https://impulzusmusic.com/korushangkepzes-egyeni-csoportos/

Belülről jön a legjobb motiváció. Segítünk megtalálni!

Szerintünk az iskola feladata, hogy ösztönözzön. Élményből születnek a vágyaink, vágyból pedig tudásunk.

Alapvető szabadságjogok, 12. passzus: Énekelni mindenkinek joga van!

Van, akinek 10-15 év, míg rájön, hogy a zenélés hiányzik az életéből. És van, aki eljön az ImPulzushoz előbb.

Mi kerül ezen ennyibe…?

Mi kerül ezen ennyibe…?

Mi kerül ezen ennyibe…?

Írta: Tőri Csaba

2020. szeptember 14.

Sokszor gondolkodom rajta én is…
Mi minden kerül egy óra megtartásában pénzbe, és mennyibe is pontosan?

Őszintén szólva, amikor először kiszámoltuk, mennyibe is kerül majd egy óra az ImPulzusnál, akkor megriadtam. Mindannyian úgy gondoltuk a környezetemben, hogy ennyit nem szoktunk kérni egy magánóráért – sőt: hogy talán lesznek, akiket ez fog elriasztani a közös munkától.

Aztán telt-múlt az idő, és máig úgy látszik, hogy vannak, akik szívesen jönnének bár, de úgy érzik, hogy ilyen összeget nem fordítanak erre mégsem.

Mi pedig sokat gondolkodtunk, hogy mit tegyünk, hogy megmutassuk, egyáltalán nem a profittermelés hajt bennünket – részben ennek eredménye ez a cikk.
Hogy elmondjuk, hogy áll össze az az érték, amennyire beárazzuk a termékeinket.

Azáltal hogy szervezetként dolgozunk, egészen más adóköltségek vonatkoznak ránk – és egészen más lehetőségek is adódnak abból, hogy nem csak 1 tanárral kerül kapcsolatba, aki minket választ, hanem egy komplex rendszerbe láthat bele, csoportos és egyéni alkalmak lehetősége által. Aki egy magántanárt választ, az elsősorban arra az egy kollégára számíthat, azon a szakterületen, ahol ő eredményes. És bár nem hiszem, hogy ez rossz lenne, fontos látni, hogy az ImPulzus már a mai formájában is jóval többféle ismeretet tud adni – ami pedig a jövőt illeti, azon dolgozunk, hogy egy év múlva még több mindenből választhassatok. Ha úgy tetszik, még több fajta dologból állíthassátok össze azt a portfóliót, ami legjobban érdekel.

Azonban ennek ára számunkra is van – hiszen fenntartónk nincs, minden működési költségünket megpróbáljuk a saját erőnkből előteremteni.

Ezért aztán fontos, hogy tudjátok: a jelenlegi körülmények között az összeg kb. 50%-át tudjuk a tanárokra fordítani, 20% terembérletre, 7% az adminisztráció működtetésére, és további 23% adóköltségekre és honlapfenntartási költségekre megy.

Őszintén szólva, nem érezzük, hogy így optimális a világ – de a szakma jellegéből fakadóan nehéz lenne egyéni hangképzést vagy hangszert tanítani 50 fős csoportokban.
Mi is elkötelezettek vagyunk abban, hogy aki úgy érzi, nem fér bele 7000-7500 forintot áldozni egy-egy óráért, azok számára is adjunk valamit. Legyen olyan termékünk is, ami számukra is elérhető.

Ezért indítottuk már kezdettől is kiscsoportos óráinkat, valamint egész hétvégés képzéseinket is: hiszen, bár nem akkora figyelem jut egy-egy embernek, mégis, ha 3-man vagyunk együtt, még akkor is óriási fejlődést tudunk generálni azáltal, hogy együtt dolgozunk jó pár hétig. Ennek pedig több sikerélmény, és több jókedv az eredménye – ami pedig az elsődleges célunk.

És bár hangszeren mindez nem olyan egyszerű, ott azzal igyekszünk segíteni, hogy akinek nincsen saját hangszere, azoknak mostantól egy jelképes (csak az amortizációra vetített) bérleti díjért adunk is egyet a közösen eltöltött időszakra.

De igyekszünk még további meglepetéssel is szolgálni: például a csoportos, kamarazenére építő hangszeres oktatással a közeljövőben – ami az ImPulzus 10 hetes koncepciójával kiegészülve már akár arra is alkalmat ad, hogy a sűrített infok révén váratlanul sokat fejlődjetek :)

Tehát még egyszer: hogy mi kerül nálunk ennyibe?
Egy önfenntartó kulturális intézmény bekerülési költsége. Cserébe: ha segítetek nekünk, és bizalmat szavaztok, egy dolgot megígérünk: mindent el fogunk követni azért, hogy annyit adjunk nektek ezalatt az idő alatt, amennyit csak lehetségesnek látunk :)

Próbáld ki – tetszeni fog :)

Belülről jön a legjobb motiváció. Segítünk megtalálni!

Szerintünk az iskola feladata, hogy ösztönözzön. Élményből születnek a vágyaink, vágyból pedig tudásunk.

Alapvető szabadságjogok, 12. passzus: Énekelni mindenkinek joga van!

Van, akinek 10-15 év, míg rájön, hogy a zenélés hiányzik az életéből. És van, aki eljön az ImPulzushoz előbb.