impulzustimi, Author at ImPulzus
Mennyi idő, míg olyan szintre jutok, ami már élvezhető?

Mennyi idő, míg olyan szintre jutok, ami már élvezhető?

Mennyi idő, míg olyan szintre jutok, ami már élvezhető?

Írta: Tőri Csaba

2020. október 14.

Az egész ImPulzus-paletta arra épül, hogy „kevesebb idő mint gondolnád”.

Mert nem az számít, hogy mennyire leszel kiváló művész, hanem, hogy mennyit tesz hozzá az életedhez a gyakori zenélés.

Olyan elképesztő hatása van, ha egy ember nyugodt, ha mindig van valami, amihez örömmel nyúlhat, amikor összecsapnak a hullámok, hogy úgy érezzük: méltatlanul alulértékelik ezeket a területeket.

 

Az akadály pedig sokunknak ismerős: ha felteszem, hogy még sosem gitároztam, várható, hogy attól mert egyszer gitárt fogok a kezembe, még nem fogok tudni játszani rajta.
És a legtöbbször azt látjuk, hogy aki elkezd tanulni, 2-3 év után ér el csak eredményeket.

Pedig a dolog nem ilyen bonyolult: gondolj csak a nyelvtanulásra!

Mikor elkezdünk (felnőttként) tanulni, egész gyorsan eljutunk egy olyan szintre, amikor tudunk rendelni egy étteremben, vagy nem el a londoni metróban, ha eltévednénk.. Persze mindig van lehetőség jobban, és kevesebb hibával beszélni, de ezek valójában nem korlátoznak már bennünket abban, hogy addig is, ameddig ezeket begyakoroljuk, használjuk a nyelvet.

Past perfect nélkül is szuperül lehet barátságokat kötni – sőt, még akár üzletet is gyakran.

Nos, ez az, ami a zenei nyelvben nagyon hasonlóan működik.

Nem állítom, hogy ahhoz hogy világszínvonalon tudj zongorázni, elég 1-2 év tanulás. Ahhoz valóban egy életet, de legalábbis 10-15 évet érdemes a szolgálatába állítani.

Ugyanakkor sokkal jobb az a világ, ahol van 50 ember, aki rászánt már 2-3 hónapot, és ezért bármikor le tud ülni egy hangszerhez és örömet okozni a haveroknak (vagy éppen önmagának), és mindössze egy ember van, aki világszínvonalon játszik – mint az a világ, ahol összesen ugyanannyi munkát fektettek bele közösen, de ebből két világszínvonalú mester van, a többiek pedig le sem ültek a hangszerhez.

Mi is ezt szeretnénk erősíteni: hogy azok, akik látnak magukban 2-3 hónapig heti 1-2 órát, amit szívesen fordítanának erre, azok lássák, megfelelő módszerekkel, lelkesítő hozzáállással akár ennyi idő alatt is olyan szintet tudtok elérni, ami akár egész életetekre feltöltődést, örömöt adó hobbit biztosít számotokra.

Persze: aki szeretné folytatni, nem fogjuk lebeszélni, mert mi is hiszünk abban, hogy minél több idő, annál jobb és szebb az eredmény: de ha eddig még nem volt a kezedben cselló, pedig már gyerekkorodban is gondolkodtál rajta, akkor a kérdés számodra nem ez.

Hanem, hogy vajon ki győzött meg eddig arról, hogy amennyiben csak olyan szinten fogsz tudni játszani, ami számodra öröm, az gáz? 
Hogy amikor felidegesít a főnök, akkor ahelyett, hogy behúzz neki egyet, elég, ha csak leülsz, és játszol fél órát – az felesleges, és értelmetlen?

Ki győzött meg arról, hogy ez nem fog a hasznodra válni? :)

Pedig a főnököd orra biztosan hálás lesz…

Belülről jön a legjobb motiváció. Segítünk megtalálni!

Szerintünk az iskola feladata, hogy ösztönözzön. Élményből születnek a vágyaink, vágyból pedig tudásunk.

Alapvető szabadságjogok, 12. passzus: Énekelni mindenkinek joga van!

Van, akinek 10-15 év, míg rájön, hogy a zenélés hiányzik az életéből. És van, aki eljön az ImPulzushoz előbb.

Mennyire gond az üresjárat egy csoportos órán?

Mennyire gond az üresjárat egy csoportos órán?

Mennyire gond az üresjárat egy csoportos órán?

Írta: Tőri Csaba

2020. szeptember 25.

Néhány alkalommal előfordul a csoportos órákon belül, hogy valakivel egyénileg is hasznosnak érezzük dolgozni, egy-két dolgot személyesen kipróbálni, és személyes instrukciókat adni. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a többiek (akik akkor éppen nem aktívak), mennyire élik meg ezt kieső időként, holtidőként – mennyire érzik úgy, hogy ez hátrányos lehet az ő számukra.

Ilyenkor, néha rá is kérdezek – be is viszem az órába a kérdést, mert fontos tudnom, hogy a növendékeket is foglalkoztatja-e éppen. Az egyik ilyen pillanatban a következő válasz érkezett (by Viki :) )

“Szerintem nekem tök jó, hogy van, amikor nem énekelek, mert egyrészt így pár perc pihenéssel sokkal jobban tudok utána is koncentrálni, másrészt meg tanulok is azokból a mondatokból, amit a többieknek mondasz.”

Jó látni, hogy a legtöbben átlátják, hogy mire jó még ez a módszer. Annak idején, amikor még a tanítás nem ennyire szervezett keretek között zajlott, egy Mester-Tanítvány viszony pont így nézett ki: a fiatal tehetségek beültek a Mesterhez mondjuk délután 4-kor, és 9-ig hallgatták. Nemcsak őt, hanem egymást is, mondjuk öten-tízen. És amikor 9 környékén a Mester megunta, vagy csak már elfogyott a tea, amit időközben főzött, akkor annyi gondolattal engedte el a fiatalokat, hogy egész hétre, vagy akár hónapra volt min dolgozniuk – ráadásul a csoport egyfajta közösséget is teremtett.

Amely közösség egyrészt egy gondolkodó csapattá is vált – és ezáltal vált egy kávéházi (manapság pub-ban eltöltött) este igazi, kulturális élménnyé: a Mester szavai tovább éltek a csapatban, átbeszélték, mi okos és mi nem -, másrészt pedig az órákon is folyamatosan közönséget alkottak egymás számára: szinte az első nehéz pillanatokat is olyanok előtt próbálták ki, akik ugyanabban akartak fejlődni. Támogató közeget biztosítottak, ezáltal mikor koncertre került a sor, már teljesen természetes volt, hogy mások is vannak a teremben.

Őszintén szólva volt szerencsém egy ilyen Mesterhez járni. akinél alkalmanként 4-5-en ültünk az órán. Volt köztünk fiatalabb, idősebb, tapasztaltabb és kezdő is, de végül mindenből megtapasztaltuk a szellemiséget, a gondolkodásmódot, hogyan álljunk egy problémához. Nem szeretném, ha az írás a Mester-képet emelné ki – mert az ráérek 30 év múlva lenni, ha majd valóban kiérdemlem, ugyanakkor a másik aspektust nagyon ajánlom: tanuljunk egymástól, és akarjunk a szellemiség oldaláról közelíteni.

Ha egy tanulási folyamat az információkra és a készségekre is fókuszál, az már nagyon hatékony tud lenni. De ha valaki egy egész gondolkodásmódot tud közvetíteni, amely mélyebb változásokat indít el, akkor az tartósabb változásokat is hoz majd. A szemlélet valójában minden konkrét ismeretnél mélyebb tudást eredményez, hiszen a konkrét ismereteket is ennek birtokában tudjuk hatékonnyá tenni.

Ráadásul, az igazán nagyok: Beethoven, Liszt, Bartók, stb. is mind-mind így tanultak – és lettek kiemelkedők.

Vagyis, ha van köztetek, aki esetleg azért gondolta, hogy még nem jönne, mert nem tudta eldönteni, hogy csoportban, vagy egyedül, akkor egyértelműen azt javaslom, hogy próbáld ki a csoportos megoldást…

Itt tudsz böngészni még ezzel kapcsolatban:

https://impulzusmusic.com/korushangkepzes-egyeni-csoportos/

Belülről jön a legjobb motiváció. Segítünk megtalálni!

Szerintünk az iskola feladata, hogy ösztönözzön. Élményből születnek a vágyaink, vágyból pedig tudásunk.

Alapvető szabadságjogok, 12. passzus: Énekelni mindenkinek joga van!

Van, akinek 10-15 év, míg rájön, hogy a zenélés hiányzik az életéből. És van, aki eljön az ImPulzushoz előbb.

Mi kerül ezen ennyibe…?

Mi kerül ezen ennyibe…?

Mi kerül ezen ennyibe…?

Írta: Tőri Csaba

2020. szeptember 14.

Sokszor gondolkodom rajta én is…
Mi minden kerül egy óra megtartásában pénzbe, és mennyibe is pontosan?

Őszintén szólva, amikor először kiszámoltuk, mennyibe is kerül majd egy óra az ImPulzusnál, akkor megriadtam. Mindannyian úgy gondoltuk a környezetemben, hogy ennyit nem szoktunk kérni egy magánóráért – sőt: hogy talán lesznek, akiket ez fog elriasztani a közös munkától.

Aztán telt-múlt az idő, és máig úgy látszik, hogy vannak, akik szívesen jönnének bár, de úgy érzik, hogy ilyen összeget nem fordítanak erre mégsem.

Mi pedig sokat gondolkodtunk, hogy mit tegyünk, hogy megmutassuk, egyáltalán nem a profittermelés hajt bennünket – részben ennek eredménye ez a cikk.
Hogy elmondjuk, hogy áll össze az az érték, amennyire beárazzuk a termékeinket.

Azáltal hogy szervezetként dolgozunk, egészen más adóköltségek vonatkoznak ránk – és egészen más lehetőségek is adódnak abból, hogy nem csak 1 tanárral kerül kapcsolatba, aki minket választ, hanem egy komplex rendszerbe láthat bele, csoportos és egyéni alkalmak lehetősége által. Aki egy magántanárt választ, az elsősorban arra az egy kollégára számíthat, azon a szakterületen, ahol ő eredményes. És bár nem hiszem, hogy ez rossz lenne, fontos látni, hogy az ImPulzus már a mai formájában is jóval többféle ismeretet tud adni – ami pedig a jövőt illeti, azon dolgozunk, hogy egy év múlva még több mindenből választhassatok. Ha úgy tetszik, még több fajta dologból állíthassátok össze azt a portfóliót, ami legjobban érdekel.

Azonban ennek ára számunkra is van – hiszen fenntartónk nincs, minden működési költségünket megpróbáljuk a saját erőnkből előteremteni.

Ezért aztán fontos, hogy tudjátok: a jelenlegi körülmények között az összeg kb. 50%-át tudjuk a tanárokra fordítani, 20% terembérletre, 7% az adminisztráció működtetésére, és további 23% adóköltségekre és honlapfenntartási költségekre megy.

Őszintén szólva, nem érezzük, hogy így optimális a világ – de a szakma jellegéből fakadóan nehéz lenne egyéni hangképzést vagy hangszert tanítani 50 fős csoportokban.
Mi is elkötelezettek vagyunk abban, hogy aki úgy érzi, nem fér bele 7000-7500 forintot áldozni egy-egy óráért, azok számára is adjunk valamit. Legyen olyan termékünk is, ami számukra is elérhető.

Ezért indítottuk már kezdettől is kiscsoportos óráinkat, valamint egész hétvégés képzéseinket is: hiszen, bár nem akkora figyelem jut egy-egy embernek, mégis, ha 3-man vagyunk együtt, még akkor is óriási fejlődést tudunk generálni azáltal, hogy együtt dolgozunk jó pár hétig. Ennek pedig több sikerélmény, és több jókedv az eredménye – ami pedig az elsődleges célunk.

És bár hangszeren mindez nem olyan egyszerű, ott azzal igyekszünk segíteni, hogy akinek nincsen saját hangszere, azoknak mostantól egy jelképes (csak az amortizációra vetített) bérleti díjért adunk is egyet a közösen eltöltött időszakra.

De igyekszünk még további meglepetéssel is szolgálni: például a csoportos, kamarazenére építő hangszeres oktatással a közeljövőben – ami az ImPulzus 10 hetes koncepciójával kiegészülve már akár arra is alkalmat ad, hogy a sűrített infok révén váratlanul sokat fejlődjetek :)

Tehát még egyszer: hogy mi kerül nálunk ennyibe?
Egy önfenntartó kulturális intézmény bekerülési költsége. Cserébe: ha segítetek nekünk, és bizalmat szavaztok, egy dolgot megígérünk: mindent el fogunk követni azért, hogy annyit adjunk nektek ezalatt az idő alatt, amennyit csak lehetségesnek látunk :)

Próbáld ki – tetszeni fog :)

Belülről jön a legjobb motiváció. Segítünk megtalálni!

Szerintünk az iskola feladata, hogy ösztönözzön. Élményből születnek a vágyaink, vágyból pedig tudásunk.

Alapvető szabadságjogok, 12. passzus: Énekelni mindenkinek joga van!

Van, akinek 10-15 év, míg rájön, hogy a zenélés hiányzik az életéből. És van, aki eljön az ImPulzushoz előbb.

“Nem vagyok már túl öreg, hogy belekezdjek?”

“Nem vagyok már túl öreg, hogy belekezdjek?”

„Nem vagyok már túl öreg, hogy belekezdjek?”

Írta: Tőri Csaba

2020. Május 21.

Egész sokan kérdezitek ezt különböző fórumokon. Vannak 30 és 70 év körüliek is – szóval bizton állíthatom, hogy az egyik csoport már tudná a másiknak a választ :)

Igazság szerint a szememben mindig az a kérdés, hogy milyen céllal szeretnétek elkezdeni, esetleg újrakezdeni az éneklést, gitározást, csellózást, stb.

Ahhoz, hogy valaki hivatásos muzsikus legyen, természetesen valamikor 8 és 14 év között már érdemes általában elkezdeni. De még itt is ismerek olyan énekeseket, akik 16-17 évesen kezdték és ma gyakran keresett művészek.

Viszont az a jó hír ebben, hogy ha nem szeretnétek diplomát szerezni feltétlenül, viszont szeretnétek, hogy az aktív zenélés egy bármikor lehetséges programmá váljon – vagyis bármikor odaülhess a zongora mellé, ha elfáradsz, vagy Te lehess a cég karácsonyi bulijának legemlékezetesebb pillanata, amikor fuvolázni kezdtél, és mindenki meglepődött – szóval, ha amatőr zenészként szeretnél jobban kiteljesedni, akkor egész más a helyzet.

Ha úgy érzed, hogy most, az életed jelen pontján alkalmad és kedved van belevágni, akkor teljesen biztos vagyok benne, hogy nem vagy elkésve.

Gondolj abba bele, hogy ha a következő 1 év alatt csak minden héten egyszer leülsz a hangszer mellé, vagy elmész a kedvenc csapatoddal énekelni egyet ahelyett, mintha ezt nem tennéd… mennyivel lesz több élményed vajon jövő nyárra mint ha ezt most kihagynád?

Szerintem a zenélés mind stresszlevezetés, mind közösségi élmény, de ami még fontosabb, lelki töltődés szempontjából is egyedülálló lehetőség. Ha most érkeztél ahhoz a pillanathoz, hogy ezen morfondírozol, biztos vagyok benne, hogy örömödet leled majd benne :)

Gyere, és olvass legújabb képzéseinkről – és válaszd ki, mihez lenne igazán kedved. Mi az, ami a legjobban inspirál, és mi az amiről szeretnél többet megtudni.

A többi jövőre már úgyis történelem :)

 

Hangszeres képzések

https://impulzusmusic.com/hangszeres-kepzesek/

 

KottaStratégia 

https://impulzusmusic.com/kottastrategia/

 

Kórushangképzés 

https://impulzusmusic.com/korushangkepzes-egyeni-jelentkezok/

Belülről jön a legjobb motiváció. Segítünk megtalálni!

Szerintünk az iskola feladata, hogy ösztönözzön. Élményből születnek a vágyaink, vágyból pedig tudásunk.

Alapvető szabadságjogok, 12. passzus: Énekelni mindenkinek joga van!

Van, akinek 10-15 év, míg rájön, hogy a zenélés hiányzik az életéből. És van, aki eljön az ImPulzushoz előbb.

Hogyan igyekeznek túlélni a kórusok a koronavírus járványt?

Hogyan igyekeznek túlélni a kórusok a koronavírus járványt?

Hogyan igyekeznek túlélni a kórusok a koronavírus járványt?

Kórusélet koronavírus idején – Részlet az 5. szólam kórus podcast Bognár Lászlóval 2020. április 24-i adásából (…)Írta: Tőri Csaba

2020. október 14.

 

Következő beszélgető partnerünk Tőri Csaba, a Vox Insana Kamarakórus és a MediCantare Vegyeskar egyik karnagya, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerképző Gyakorló Szakgimnázium tanára és az ImPulzus Kreatív Zenei Műhely zenei igazgatója. Két fiatalokból álló együttesről és egy innovatív zenei alkotóműhelyről van szó, amely kiemelten foglalkozik az amatőr kórusok, énekesek és zenészek képzésével. Koncertek, kórustalálkozó és CD felvétel is elmaradt Tőri Csaba kórusainak műsoráról, a karnagy pedig most közösségei összetartásán fáradozik. Elsőként arra voltam kíváncsi hogyan igyekeznek előre tervezni, hogyan kommunikál a kórustagokkal és a közönséggel. Kérdezőtársam Kocsis-Holper Zoltán az 5. Szólam Alapítvány kuratóriumi tagja. 

Úgy érzem, akkor tudunk leginkább hitelesek lenni, ha csak azt mondjuk ki, ami biztos. Azt kértem a kórusaimtól, hogy egy-két időpontra amennyire lehet, ne szervezzenek rá, és a közönség felé kommunikálni is csak akkor tervezek, ha már bármi konkrétumot lehet mondani. Nagyon sok különböző intézménytől hallottunk időpontokat, hogy mikortól lehetséges tovább dolgozni, valaki azt mondja, hogy ez május vége, valaki azt mondja, hogy július közepe és olyan is van, aki októbert mond. Én őszintén nem tudom, hogy mikortól várható változás, de két-három hétre előre nagyjából biztosat látunk, és azon kívül egyelőre nem kommunikálunk semmit. Inkább megpróbálunk olyan online jelenlétet megteremteni, adott esetben régi felvételek újra elővételével vagy olyan humoros videókkal, amiket ezekről a kényszer szülte próbákról csinálunk, hogy az emberek ebben a helyzetben is kapjanak tőlünk valami inspirációt.

Hogyan látod, az elkövetkezendő évadokra áttoljátok ezeket a programokat, amiket kihagytatok vagy azt is reálisan vizsgálni kell, hogy azokból esetleg nem lesz semmi, és valami teljesen új programot kell kitalálni?

Ezt most még nem tudom biztosan. Az az elképzelés, hogy amit terveztünk, azt szeretnénk, ha megvalósulna. Miután amatőr kórusoknál nem tudunk több évre előre tervezni, így akár az is elképzelhető, hogy ami most tavasszal lett volna, az lesz a jövő év tavaszi programja.

Igen, pontosan ezért kérdeztem, mert ugye egy amatőr együttesnél ez bizony nem olyan egyszerű. Tehát ott azért a felkészülési idő is hosszabb, és a már belefektetett munkát jó lenne valamikor megmutatni.

Igen, azokat a darabokat, amiket félbe kellett hagynunk, éppen most vesszük fel különböző hanganyagokra, otthon hallgatjuk őket, és amikor újra lehet majd próbálni, akkor már nem a nulláról kell kezdenünk. A másik dolog, ami nálunk szerintem nehézséget fog okozni, az a költözés. Vannak olyanok, akik Magyarországon belül költöznek messzebbre, és nem lesz fenntartható az a fajta munka ugyanazokkal az emberekkel, ami eddig volt. És közben van egy majdnem kész műsorunk, amit megpróbálnánk felvenni, de ez nem biztos, hogy sikerül.
Várjuk, hogyan alakul a járványhelyzet és mi lesz szabad és mi nem, és mi lesz ésszerű, mert hiába szabad kimenni 20-25-en valahova, ha azt látjuk, hogy az még nem hasznos mindannyiunk számára; akkor értelemszerűen nem fogjuk megtenni.

Március közepe óta folyik egy diskurzus különböző internetes csatornákon azzal kapcsolatban, hogy a kórusmunka mely részeit lehet online folytatni, vagy az internetes térbe költöztetni. Nálatok is láttam erről bejegyzést, meg Te személyesen is tettél fel egy körkérdést ezzel kapcsolatban. Mire jutottatok, milyen tapasztalataitok lettek az elmúlt hetekben?

Azok a platformok, amiket általában konferenciabeszélgetésekhez használunk, azokat végigpróbáltuk, hátha valamelyik működik ebből a szempontból is. Viszont mindenki azzal szembesült, hogy késik az adatátvitel, ezáltal nem tudunk parallel tevékenységeket folytatni, nem tudunk egyszerre énekelni. Erre egy jó darabig kerestük a megoldást és eddig úgy tűnik, hogy nem találunk. Ennek jobbára az az oka, hogy az internetsebesség nem mindenkinél ugyanolyan gyors. Amit leginkább működőképesnek látok saját magunknál, hogy kénytelenek az emberek egyedül énekelni otthon a mikrofonok lenémítása mellett, de így legalább arra reagálni tudnak, amit hallanak tőlem. Tehát ha mindenki lenémítja a mikrofont, és én nem némítom le, akkor egy zongoraalapot tudok biztosítani hozzá, adott esetben tudok velük kommunikálni. Ez számukra is egy érdekes feladat, hogy az ember megpróbálja kitalálni és a tapasztalatok alapján ráérezni, hogy mik lesznek azok a pontok, amiket megismételjünk, illetve mire van szükség, hogy jobban átgyakoroljuk. Művészi munkákról szerintem nem lehet szó, csak is kizárólag hangtanulásról esetleg, vagy pedig közösségi élményről. Ez relatív jól működik, mind a kettő. Ami nekem egy vesszőparipám, hogy szerintem érdemes lenne – és lehet, hogy ennél már nálunk sokkal előrébb járnak máshol – egy olyan programot létrehozni, ami nem azonnal közvetíti a hangot a másik fél számára, hanem képes lenne egy takt jelhez, vagy adott esetben egy vezénylő embernek a képéhez igazodva megjelenni a résztvevők számára. A felvételeket képes lenne rögzíteni, majd utána ezeket megjegyezve és összehangolva egy az egyben küldené vissza mindenki számára. Szerintem ez lehetséges az internet jelenlegi sebességével. Ez azért lenne jó, mert akkor csak egyszer kellene felénekelni azt, amit éneklünk, viszont a második alkalommal legalább a saját magunk által készített felvétellel együtt tudna már mindenki gyakorolni. Szerintem élményben is sokkal több lenne, és miután egy perc telne el a két dolog között, az már majdnem adná azt az élményt, hogy együtt éneklünk. De egyelőre nem tudok ilyesmiről és nem találtam olyan programozót, akinek most lenne erre szabad kapacitása.  Azt hiszem, ha egy ilyennel valaki megpróbálkozna, szerintem nagyon sok zenész Magyarországon és a világon máshol is szívesen fizetne egy ilyen programért, mert az áthidaláshoz nagy segítség lenne mostanában.

Nektek az ImPulzus Kreatív Zenei Műhelynél most éppen futó projektetek, ami a kottaolvasást és az alapismereteket célozza fejleszteni kimondottan amatőr énekesek, zenészek számára. Aki otthon van és van ideje, hogy fejlessze magát, azok számára ez egy jó kezdeményezés lehet. Miről szól ez a projekt? 

Mostanában azok az énekórák vagy kórushangképzés órák, amiket tartottam – különösen a csoportosak – pont emiatt a késés miatt nem lehetségesek. Már korábban is terveztük, hogy elindítunk egy elméleti képzést is, főként azért, mert amúgy is ezt tanítom és ez nekem szívügyem, másrészt voltak, akik kifejezetten kérték, hogy ezt szeretnének tanulni. Azért indítottuk el hirtelen, mert azt látjuk, hogy azok a feladatok, amik egy elmélet tanulás közben előjönnek, azok könnyebben megvalósíthatók az online térben is. Mostanra összeállt már két csoport is. Az iskolai óráimat már előbb át kellett tennem az online térre és ott látva nagyon sok minden működik. Vannak olyan feladatok, amelyeket kénytelen vagyok feladatlap formájában átadni, de sok olyan dolog van, ami működik: adott esetben hosszan kitartott hangokkal lehet harmóniákat együtt énekelni, illetve a zongorán megszólaltatott dolgokat is lehet tesztelni, hogy mit hallanak belőle és mit nem. Fontos, hogy ezek a hangszórók és mikrofonok nem alkalmasak arra, hogy egyszerre leütött akkordokat jól halljunk távolról, de az látszik, hogy ha felbontva ütünk le bizonyos dolgokat, akkor azok átmennek. Látjuk, hogy nagyon sokan maradnak most otthon zenei tevékenység nélkül és anélkül a kapcsolat nélkül, amit egy mindennapos kórusmunka jelent. Azt gondoljuk, hogy ha be tudjuk őket vonni és tudunk olyan programokat indítani, ami sokak számára az egyik oldalról egy aktuális tevékenységgé válhat, ami miatt érdemes felkelni reggel, másik oldalról pedig tanulni tudnak vele, akkor ennek az időszaknak a végére többek lesznek. Az a szándékunk, hogy ezt minél inkább elősegítsük. Úgyhogy gondolkodunk még más dolgokon is, amit online formára is át lehet ültetni. 

Szerinted hogyan változtatja meg ez a helyzet a kórusok munkáját hosszútávon? Ha ennek vége van és megy tovább a kórus élet, akkor az máshogy fog továbbmenni? Máshogy fognak a kórustagok, vagy te, mint karnagy ehhez a művészeti ághoz viszonyulni? Máshogy fogjátok ti ezt kezelni?

Szerintem technikailag olyan nagy változás nem várható, én nem számítok rá. Az biztos, hogy jobban fogjuk értékelni egymást. Onnantól kezdve, hogy most érezzük milyen, amikor nem lehetünk együtt, egész más érzés lesz majd, amikor újra igen. Illetve ami még felmerült bennem, mint aspektus, hogy nem tudjuk pontosan, hogy ez a járvány esetén egyszeri alkalomról van szó, vagy elképzelhető, hogy a következő egy-két évben még feladat elé állít minket. Ilyen formában szerintem ki fog alakulni egyéb gazdasági ágazatokban is sok helyen egyfajta biztosítottság arra, hogy online is lehessen folytatni a folyamatot. Én magam is erre készülök, hogy minél inkább felépítsek olyan rendszereket, hogy ha máskor is felmerülne olyan, hogy két hétig vagy két hónapig otthon kell lenni – mert ezzel megóvjuk egymást vagy biztonságosabbá tesszük az életünket –, akkor ne álljon meg az élet újra, hanem most épüljenek ki olyan struktúrák, amikben utána is lehet gondolkozni. De azt hiszem, hogy az a pillanat, amikor majd újra egymás között lehetünk, az mindenkiből egy olyan felszabadultságot és örömöt fog kiváltani, hogy ugyanazok a dolgok, amik korábban működtek, én abban bízom, újra működni fognak.

 

A teljes podcast itt hallgatható meg: http://5.szolam.com/029/
Lejegyezte és szerkesztette: Gungl Edit, Pálinkás Edit

Belülről jön a legjobb motiváció. Segítünk megtalálni!

Szerintünk az iskola feladata, hogy ösztönözzön. Élményből születnek a vágyaink, vágyból pedig tudásunk.

Alapvető szabadságjogok, 12. passzus: Énekelni mindenkinek joga van!

Van, akinek 10-15 év, míg rájön, hogy a zenélés hiányzik az életéből. És van, aki eljön az ImPulzushoz előbb.