blog-korushangkepzes Archives - Oldal 2 a 2-ből - ImPulzus
Beéneklés – a szükséges rossz?

Beéneklés – a szükséges rossz?

Beéneklés – a szükséges rossz?

Írta: Tőri Csaba

2019. január 9.

Jóvágású kórusénekesként valószínűleg az a legfőbb motivációnk, hogy nagyszerű darabokat énekelhessünk, olyan kórust találjunk magunknak, ahol a közösség is vonzó, és minket is elfogad. Ráadásul a próba szakmai része egy koncerttől távol eső időszakban még sokkal kevésbé vonzó, és egyébként is “belefér hogy egy kicsit késsek a próbáról”, és “még a boltba is be kell ugrani próba előtt pár dologért úgyis”.
“Jó, legfeljebb a beéneklés végére érek majd oda…”
“Végül is a metrón is be tudok énekelni…”
“Különben is, a Jucinak sokkal nagyobb szüksége van rá, mint nekem…”
“Én már beénekeltem életemben 240-szer, több alkalomra már pont nincs szükségem…”
“Különben is, úgyis mindig ugyanazokat énekeljük, nem lehet annak akkora hatása.”

Azt hiszem, mi karnagyok is sokban felelősek vagyunk ezekért a mondatokért. Ugyan nem mindig teljesen világos, mit kellene máshogyan csinálnunk: az segít-e, ha magunk tudunk-e jobban énekelni? Többet használ, ha jó gyakorlatokat tanulunk valakitől? Jobb lenne-e, ha viccesebben tudnánk a hangképzésről beszélni, vagy az tenne többet hozzá, ha mindenki komolyabban venné a feladatot?

Ahhoz, hogy egy témát fontosnak ítéljünk meg, amennyire tapasztalom két összetevő lehetséges. Jól mérhető ez az iskolai tantárgyak megítélésében.

Jó esetben mindannyiunknak van egy személyes érdeklődésünk: kinek-kinek ez lehet rajzolás, matematika, történelem, társadalomföldrajz, stb. Ami szélsőségesen érdekel minket, arra mindenképpen energiát szánunk, valószínűleg erre a legtöbbet.
Ami nem elsődleges számunkra, azok között pedig prioritásokat alakítunk ki – néha saját döntésből, néha pedig a külvilág nyomására (végül persze akkor is saját döntésből).

A gyerekeknél jól megfigyelhető, hogy vannak a kedvenc tárgyaink, vannak azok, amiket fontosnak tartunk, és vannak azok, amelyeket se nem szeretünk, se nem fontosak – ezeket általában nem is csináljuk igazán. (Persze ebből következően felnőttként sokan súlyproblémákkal, izomfájdalmakkal, stresszlevezetési gondokkal és állandó konfliktusokkal küzdünk, de erre a megoldást szintén a motiváció megerősödésekor könnyebb megtalálni – azaz csak akkor, amikor már kialakult a gond, a megelőzés még nem elég motiváló legtöbbször.)

A kedvenc tárgyakra – témákra – mindig találunk időt. Az ezt követő prioritási szint az, amit a társadalom sugallatára fontosnak tekintünk. Amiből érettségizni kell, az fontos lesz, amit az iskola fontosnak nevez, az fontosabb lesz, amit a többiek sokan szeretnek, az is fontos lesz. Ebből az következik, hogy nem fontosnak azt tekintjük, amiről mások sem gondolják, hogy az lenne. Egyfajta ördögi kör alakul ki: ha sokan mondják, hogy valami értelmetlen és haszontalan, akkor még többen fogják úgy gondolni – ezért még többen fogják azt mondani, hogy semmi haszna. Így végül is a beéneklések valamelyest azért is válnak értelmetlenné, mert azt gondoljuk róla eleve, hogy belefér lekésni, belefér, ha nem vagyunk ott közben.

Érdekes hogy vajon mennyiben azért gondoljuk így, mert valójában késni szeretünk, amivel azért nem túl kellemes érzés szembesülni.

Ami tehát a beéneklésben fontos: nagyon sok olyan funkciója van, ami kiaknázatlan, amelyben mi is dolgunknak érezzük, hogy az értékét hangsúlyozzuk.

  • Legtöbbször az él a fejünkben, hogy ez egyfajta bemelegítés, és már ezen a jogon helye is van a próbákon. Senkinek sem jutna eszébe komolyabb sportteljesítményt végezni bemelegítés nélkül – és hogy ne is jusson, ezernyi történet áll rendelkezésre megsérült, elszakadt szalagokról és életre szóló nehézségekről olyanoktól, akik túlzásba vitték.
  • Használjuk emellett egyfajta hangulatteremtésnek is, ahol nem kell még keményen koncentrálni, így mindenképpen alkalom van játékra, felszabadultságra, esetleg mozgásra.
  • Bizonyos kórusokban ez edukációs terepként is működik: hangképzési technikák, trükkök átadására is ideális terep.
  • Ugyanakkor arra is nagyszerű, hogy ha valaki elkésik egy-két percet, még nem nehezíti meg mások munkáját annyira, mint ha éppen a két fős szólamából marad ki egy nyolcszólamú darab elején.

Akkor kezdtem csak igazán lelkesedni ezért, amikor az egyik kórusom kérésére belevágtunk egy igazi kihívást véghez vinni: a kórus minden tagja – előképzettségtől függetlenül – szólót énekelhetett egy koncerten. Természetesen volt, aki operai duettet, áriát választott, és volt aki musicalrészletet – de egy közös: mindenkinek önállóan, olyan értékelhető produkciót kellett létrehoznia, amit a profi előadásokhoz szokott közönség is értékel, ha kisebb kompromisszumokat kötve is.

Eközben azt kerestük, hogy mik azok az eszközök, amelyek gyorsan eredményre vezetnek – hiszen nem állt rendelkezésre több idő, mint 3-4-szer 20 perc, ami után szólóéneklést legtöbbször egyáltalán nem tanult emberek a világmegváltó deszkákra léptek.

S ha ez már sikerült, az énekkar magabiztossága olyan gyorsan fejlődni kezdett, mint korábban sosem. Azóta vagyok benne biztos, hogy az elsődleges feladatunk a beéneklés közben az, hogy minél hamarabb, minél több technikai tudás birtokába juttassuk az énekeseket.

Annál jobb élmény egy karnagynak úgy sincs, mint amikor az énekesek akkor is tudnak valami lényegeset, ha nem mondjuk nekik.

Belülről jön a legjobb motiváció. Segítünk megtalálni!

Szerintünk az iskola feladata, hogy ösztönözzön. Élményből születnek a vágyaink, vágyból pedig tudásunk.

Alapvető szabadságjogok, 12. passzus: Énekelni mindenkinek joga van!

Van, akinek 10-15 év, míg rájön, hogy a zenélés hiányzik az életéből. És van, aki eljön az ImPulzushoz előbb.

Mikor érdemes elkezdeni hangképzést tanulni?

Mikor érdemes elkezdeni hangképzést tanulni?

Mikor érdemes elkezdeni hangképzést tanulni?

Írta: Tőri Csaba

2018. december 29.

Sokan ismerik Kodály örökérvényű szavait, mely szerint a gyermek zenei nevelését legcélszerűbb az édesanyja születése előtt 9 hónappal elkezdeni.
A mondat értékéből semmit nem elvonva azonban felmerül a kérdés: mi történik ha nem kezdtük el időben?

Van-e értelme elkezdeni 10 éves korban, van-e még értelme 20-22 évesen, és pláne, van-e haszna, ha mindössze 34-35 évesen, esetleg nyugdíjasként kezdünk bele?

A válasz, mint oly sok másban is, azt hiszem, a motivációban keresendő.

Aki egyszer megérzi, hogy mennyire sokat tehet hozzá az életéhez az éneklés, az általában később sem hagyja abba. Azonban, mint az autóvezetést, ezt is lehet jól vagy még jobban csinálni.

Aki sokat használja a hangját, egy idő után felfedezi, hogy mi mindenben szeretné fejleszteni még. Ki tudja, talán énekesnek készül, talán arra, hogy néha, egy-egy szólót elénekelhessen.

Ha pedig sokat énekel, de nem teheti meg, hogy képezze magát a témában, idővel egyre erősebb motiváció jöhet létre benne: szeretne még magasabb, még hosszabb, még szebb darabokat vállalni – vagy akár a kórusban szeretné, hogy többet tudjon hozzátenni a közös élményhez.

Egyedüli jó válasz természetesen ilyenkor sincsen: de egy biztos, ha motivációt érzel magadban, akkor a legjobb alkalom éppen eljött. Ki tudja, egy év múlva lesz-e éppen alkalom, vagy szabad idő, amikor belevághatsz.

Mi már mindent előkészítettünk, hogy sikerüljön lebontani az első gátat magadban. Ezért jött létre az ImPulzus Kórushangképzés Program és Workshop.

Ha gondolod, itt beleolvashatsz, milyen is konkrétan.

Ha még nem érett meg benned az elhatározás, az sem baj. Amint megérik, érdemes lesz vele foglalkozni. Azt mindenképp tudd, hogy jól jársz vele. Amint tapasztalatot szerzel benne, életed minden egyéb területén is hasznát veszed majd.

Reméljük, személyesen is találkozunk!

Belülről jön a legjobb motiváció. Segítünk megtalálni!

Szerintünk az iskola feladata, hogy ösztönözzön. Élményből születnek a vágyaink, vágyból pedig tudásunk.

Alapvető szabadságjogok, 12. passzus: Énekelni mindenkinek joga van!

Van, akinek 10-15 év, míg rájön, hogy a zenélés hiányzik az életéből. És van, aki eljön az ImPulzushoz előbb.

Miben más egy kórus hangképzése?

Miben más egy kórus hangképzése?

Miben más egy énekkar hangképzése?

Írta: Tőri Csaba

2018. október 28.

Egy szóval: Nagyon sokban :)

Amikor amatőr kórust hív életre az ember, nem arról álmodik, hogy képzett énekesekből építsen fel egy együttest. Persze ha a dolog jól működik, gyakran lesznek olyan kórustagok, akik ambíciót éreznek majd ahhoz, hogy önmagukat is továbbfejlesszék, azonban karnagyként mindig számítanunk kell arra, hogy az énekkar gerincét azok az emberek adják majd, akik elkötelezettek a közösség mellett, de nem tekintik szakmájuknak a zenélést.

Ezért aztán, ha valaki szólista szeretne lenni, gyakran előfordul, hogy egy kórus egy idő után már nem motiváló számára annyira, ráadásul sokszor kényszerül arra, hogy a neki egyértelmű hangképzési elveket feladja, hiszen a közös hangzásba belesimulni más eszközökkel lehet.

Egy igazán jól képzett énekes természetesen bármit, bármilyen helyzetet megold. Ugyanakkor 3-4 év énektanulás után sokszor előfordul, hogy az egész fejlődést elindító közösségből kikerülnek, majd a magánórák elmaradnak, de visszakapcsolódni már nem jut idejük – így végül is a zenélés jó időre kikerül az életükből.

A célunk tehát kettős, amikor kórushangképzést tanítunk: egyrészt szeretnénk, ha mindenki egészségesen, fájdalommentesen énekelne (mióta először leírtam, jöttem csak rá, hogy ez mennyire gyakori), másrészt szeretnénk, ha mindezt úgy tehetné, hogy az a közösség, ahonnan elindult, körülötte maradhasson.

Számos koncerten vagyunk túl, ahol azt tapasztaltuk: egy énekes saját hangképzési tudása – legyen az bár tudatos, vagy készségszintű – nélkülözhetetlen. Minden darab meghálálja, ha az énekesek nem csak a hangokat tanulják meg, hanem a technikáját is, sőt: a zenei interpretáció egészét. Azonban, akinél lehetséges: érdemes tovább is lépni, szólószerepek felé. Saját kórusainkban azt láttuk: nem volt semmi más, ami ekkora önbizalom-növekedést adott volna, mint egy-két ária vagy musicalrészlet sikeres eléneklése.

Más részről viszont a technikai feladatokban is van különbség: míg egy hivatásos ambícióval rendelkező énekes szívesen fektet több hónapnyi, több évi munkát egy-egy technikai elem megtanulásába, egy amatőr énekesnek akkor sincs erre annyi ideje, ha nagyon erős vágya van rá. Bár sokszor ez kompromisszumot igényel, mégis egyfajta illúzió létrehozása rendkívül fontos: ha az ember azt hiszi, azt érzi, hogy sikerül, sokkal könnyebben sikerül a későbbiekben még jobban.

Sokáig nem is vállalkoztam arra, hogy éneklést tanítsak: sosem voltam operaénekes, nem is lehettem volna. Ugyanakkor az elmúlt sok év karnagyi munkája meggyőzött róla, hogy a kettő elfér egymás mellett: lesznek, akik inkább a professzionális utat választják, és lesznek akik a gyorsabban élményt adó, bár talán kevésbé professzionális megoldást. Bár lehet, hogy ők nem fognak operaszínpadokon énekelni (néha azért kivétel is akad), az ambíciójuk kiteljesítésében nagy segítség lehet, ha a saját közegükhöz, saját együttesükhöz legjobban passzoló hangképzési formában tanulhatnak.

Szóval: az ImPulzus Kórushangképzés programja így fogant. Reméljük sokan, sok örömet lelnek majd benne.

Belülről jön a legjobb motiváció. Segítünk megtalálni!

Szerintünk az iskola feladata, hogy ösztönözzön. Élményből születnek a vágyaink, vágyból pedig tudásunk.

Alapvető szabadságjogok, 12. passzus: Énekelni mindenkinek joga van!

Van, akinek 10-15 év, míg rájön, hogy a zenélés hiányzik az életéből. És van, aki eljön az ImPulzushoz előbb.

Mitől lesz minden énekkar hangzása egyedi?

Mitől lesz minden énekkar hangzása egyedi?

Mitől lesz minden énekkar hangzása egyedi?

Írta: Tőri Csaba

2018. október 27.

A válasz elég egyszerűnek tűnik, és valóban az is, azonban rendkívül sok érdekességet tartogat, ezért megért egy cikket.

Az ok abban rejlik, hogy minden embernek más hangi adottságai vannak. Hangerő, hangszín, hangmagasság, kényelmes hangfekvés tekintetében nagyon különbözők vagyunk, ahogy a hangi terhelhetőség és hangunk mozgékonysága is fontos faktor abban, milyen darabokat érdemes megszólaltatnunk.

Kórusénekesként azonban van még egy szempont amire érdemes odafigyelnünk:
Amikor kórust választunk, pontos ülőhelyet választunk, érdemes arra figyelni, hogy az egyik részről olyan énekesek közé kerüljünk, akik hasonló típusú hanggal rendelkeznek, másrészt arra mindenképp érdemes figyelni, hogy az illető technikailag figyeljen arra, ahogyan énekel.

Természetesen egy amatőr énekkar elsősorban az éneklés öröméért működik, sokszor nem prioritás technikai felkészültséget építeni. Ugyanakkor számos kórustagomnál néztem már végig, ahogy megtalálták a számukra optimális szomszédot, és a technikai tudásuk hetek alatt kétszeresére, háromszorosára fejlődött. Ez azért is nagyon hasznos, mert a kórus egymáshoz is elkezd hasonulni, tehát a karnagy is boldogabb lesz tőle, és a közönség is szebb eredményre számíthat idővel.

Arra azért vigyázzunk, hogy ez ne váljon felesleges feszültség forrásává: lesznek, akik figyelnek erre, és lesznek akiknek tudatosan nem fér bele – de ösztönösen egymást is formáljuk. Nem lenne jó, ha ez a terület újabb konfliktus-forrássá válna, az egyébként is sokféle nézetű emberek között.

Ha azonban figyelünk arra, hogy hangilag is jól érezzük magunkat a próbákon, biztos, hogy a kórus összélménye is nagyobb értéket ad majd számunkra.

Belülről jön a legjobb motiváció. Segítünk megtalálni!

Szerintünk az iskola feladata, hogy ösztönözzön. Élményből születnek a vágyaink, vágyból pedig tudásunk.

Alapvető szabadságjogok, 12. passzus: Énekelni mindenkinek joga van!

Van, akinek 10-15 év, míg rájön, hogy a zenélés hiányzik az életéből. És van, aki eljön az ImPulzushoz előbb.